31 május, 2007

Buszozás

Mai programom egy újabb macskapanzió felderítése volt. Nem volt egyszerű feladat. Azt már egy ideje kiderítettem, hogy konkrétan oda sajnos se vonat, se busz nem megy. De busz még aránylag közel igen. Így aztán elmentem a Busárás nevű központi buszállomásra, és megpróbáltam jegyet venni Duleek-ba, ami közel van a macskapanzióhoz. Nem sikerült rögtön, az ablaknál azt mondták, hogy majd a vezetőnél fogok tudni jegyet venni. Megmutatták, hogy kb. honnan indul a busz, de én ott egy buszt sem találtam. Kicsit odébb egyet igen, amelyik Drogheda-ba ment. De gondoltam az jó lesz nekem, majd ott átszállok - így írták a neten is.

A sofőrtől kértem jegyet Duleek-ba, de ő először nem akart adni. Aztán kis beszélgetés, menetrendnézegetés után adott egy retúrt, és elmondta, hogy majd egy 10 percet kell várnom Drogheda-ban meg ilyenek. Elindultunk, még a repteret is útba ejtettük. Drogheda-ban a sofőr megmutatta, hogy majd melyik lesz az én buszom - nagyon rendes volt.

Kb. 10 perc múlva meg is jelent a busz sofőrje, felszálltam és leültem. Mentünk szépen mindenféle kanyargós utakon, néha megálltunk egy-egy fánál vagy néninél - attól függően, hogy éppen le- vagy felszállt az utas. Megállók nem voltak, vagy csak nem látszottak. Azt hiszem inkább szokás alapon működött a dolog.

Egy idő után viszont kezdett gyanús lenni, hogy Duleek-ot már elhagytuk, pedig meg voltam róla győződve, hogy az a végállomás. Nem sokkal később meg is érkeztünk a végállomásra, ami Navan volt. Innét a következő busz vissza Duleek felé majd két óra múlva megy, mondta a sofőr. Remek, akkor legalább van időm várost nézni. De nem sok kedvem volt a városnézéshez, éhes voltam, nyűgös és még az eső is esett.

Bementem egy nagy bevásárlóközpontba, felhívram páromat és elújságoltam neki a jó hírt, aztán beszéltem a macskapanziós nővel, hogy majd a délutáni busszal megyek. Azt mondta rendben. Ekkor vettem magamnak hamit, egy joghurtos-vanilíás smoothie-t és egy pie-t, és megebédeltem. A pie nagyon jól esett, fincsi meleg volt és jó ízű is.

Aztán visszasétáltam a "buszmegállóba". Bár, a többihez képest ez egészen megálló jellegű volt. Az úttesten fel volt festve a busznak egy jó adag hely, és a szemben levő bolt kirakatába ki volt ragasztva a menetrend. :) Jött a busz, felszálltam. Fizetnem nem kellett, a sofőr, aki idehozott, aláírta a jegyem. Legalább ezt megúsztam.

Most már nagyon figyeltem, hogy hol van Duleek. Most a településtáblát is észrevettem, de meg kell hagyni, nem volt túl nagy. A falu közepén az O'Neills pub előtt rakott le a busz. Körbenéztem, de nem jöttem rá, hogy merre kéne elindulnom a macskás nőtől kapott utasítások alapján. Úgyhogy bementem az egyik üzletbe, és megkérdeztem, hol tudok taxit szerezni. Picit furcsán néztek rám, majd mondták, hogy ilyenkor nem szokott taxi lenni a városba. Azért adtak egy telefonszámot, azt fel is hívtam, de a pasi közölte, hogy majd csak fél négy után dolgozik. Sebaj, akkor megyek gyalog.

Visszamentem a boltba, hogy akkor merre menjek 'Kenough'? felé. Na, ekkor még furcsábban néztek rám. Először nem is értették a hely nevét, aztán amikor felismerték, akkor viszont azt mondták, hogy a nevet ugyan hallották már, de sejtésük sincs, merre lehet. Megpróbálkoztam a következő bolttal. Itt már annyit segítettek, hogy felhívták nekem a macskás nőt, és mivel ők jobban értették az útbaigazítást, elmondták, merre menjek.

Elindultam. Az út eleje jó volt, csinos kis kőhídon sétáltam át több patakon, aztán füves tájon keresztül, aztán jött egy aszfaltút. Az már nem volt olyan kellemes, de nem volt vészesen hosszú szerencsére. Aztán egyszercsak ott állt Mary, és rám várt. Nagyon megörültem neki.

Megmutatta a "macskapanziót", helyes volt, nekem tetszett. Jobban, mint a másik. Nagyobb hely jutott a macskáknak és világosabb is. Picit beszélgettünk még, aztán az édesanyja visszavittt a pub-hoz, hogy elérjem a buszomat. A busz jött elég hamar, azzal a sofőrrel, aki elvitt Navan-ba. Megismert, Drogheda-ig beszélgettünk. Drogheda-ban szerencsére nem kellett sokat várnom, hipp-hopp jött a busz ami ráadásul Express volt, és az autópályát használva vitt vissza Dublinba. Örültem neki, kicsit hosszúra nyúlt ez a kirándulás.

30 május, 2007

CV leadás és dicséret

Francia után csoportosan ebédeltünk egyet a Cafe des Amis-ban, a Francia Intézet kávézójában. Én meleg kecskesajtos salátát ettem, roppant finom volt. Ittunk hozzá vörösbort is. :) Jókat társalogtunk aztán úgy váltunk el, hogy szeptemberben ugyanitt folytatjuk. Közben meggyőztek a csoporttársaim, hogy álláskeresésnél nagy segítség lehet, ha több helyen leadom a CV-met.

Így aztán amikor hazajöttem, szépen kicsíptem magam, hogy "üzleti" megjelenésem legyen - ez állítólag fontos ahhoz, hogy átvegyék a CV-t - aztán néhány CV-vel a mappámban elindultam a városba. Az első boltban, ahova betértem, még nem mertem elővenni a CV-m, csak körbesétáltam és kimentem. Aztán a következőben már bátor voltam. Csak annyit kérdeztek, hogy rész- vagy egész munkaidőben szeretnék-e dolgozni. Ezt még néhány helyes üzletben, egy könyvesboltban és egy ír ajándékboltban elkövettem, aztán hazasétáltam.

Itthon egy nagyon kedves e-mail várt a postaládámban. Visszajelzést kaptam a DEBRA Ireland-os "főnökömtől". Nem egyenesen tőle, hanem az önkéntes központon keresztül kaptam meg a levelet, amit rólam írt. Állítólag igazi angyal vagyok, és felelősségteljesebb feladatokat is fogok kapni. Nagyon örültem ám neki. :)

Párom este jó későn jött haza, munkavacsorán volt. Nem volt sok kedve hozzá, de sajnos néha hozzátartozik ez is a dologhoz. Szerencsére ritkán. Nem is hagynám gyakran nélkülem vacsorázni menni! :)

29 május, 2007

Egyedül a boltban

Ma majdnem egyedül voltam a boltban. Na jó, ott volt a főnököm is, a hátsó helyiségben, de nem igazán jött ki, és egykor meg is lépett. De nem volt gond, mostanában sajnos nincs nagy forgalom. Inkább a parkokat választják az emberek, nem a könyvesboltot ebédszünetben. Persze megértem, valószínűleg én is azt tenném.

Munka után vásárlás, hazajöttem, ebédeltem, picit pakolásztam, aztán egyszercsak el is ment a déltuán és este lett. :)

28 május, 2007

Napsütés és jégeső

Ma mentek haza vendégeink. Öcsém már reggel, barátnője csak este. Öcsémet kikísértük az AirCoach-hoz, aztán sétáltunk egyet a városban. Kicsit hűvös volt, de napsütés, amikor elindulunk. Aztán egyszercsak esni kezdett, aztán nagyon esett, aztán jégeső esett. Nem élveztük nagyon, de túléltük.

Aztán a Talbot street-en sétálgatva benézünk több lakberendezési- és röltex szerű boltba. Vettem végre csinos kádkilépőt, meg az ágykahoz is kilépőket. Ágyneműanyagot sajnos nem találtam, annak még jobban utána kell járni.

Aztán betértünk egy turistaboltba, jó alaposan körbenéztünk majd vettünk egy-két apróságot és hazamentünk. Otthon gyorsan ebédeltünk, pakolás aztán irány az AirCoach megint. Elmentek a vendégek. Hamarosan meg mi megyünk haza. :)

27 május, 2007

Kirándulás és adóvisszatérítés

Öcsém és barátnője elmentek kirándulni. DART-tal elmentek Malahide-ba megnézni a kastélyt, aztán át Howth-ba, tengerpartot és hajókikötőt lesni. Mi addig itthon az ír adórendszer jó oldalát, az adóvisszatérítéseket nézegettük meg közelebbről.

Este újabb Catan party következett, megint a vendégek nyertek. Konkrétan most öcsém barátnője, de tegnapelőtt öcsém volt a győztes. Kipróbáltuk együtt a Tengeri utaóz és a Lovagok és városok kiegészítést. Végülis jó volt, de elég lassan indult be a játék és sokáig tartott. Azért tetszett, de az éjszaka rövid lett - éjjel egy körül mentünk aludni.

26 május, 2007

Pub

Délelőtt öcsém és barátnője újra elindultak a busszal, mert még érvényes volt a jegyük. Jó későn értek haza, voltak múzeumban (Dublinia) meg templomban (Christchurch) meg Oxfam bookshopban, meg Fairtrade kávézóban, meg mindenfele.

Este elmentünk Pub-ba. Éppen veszettül esett, amikor elindulunk, úgyhogy mi párommal egy darabig bizonytalanok is voltunk, hogy jó-e az ötlet. Sajnos a pub, ahova eleinte igyekeztünk, tele volt, és még néhánnyal így jártunk. Végül egy étterembe mentünk be, ahol igen jót ettünk.

Aztán csak átmentünk egy pub-ba is, sörözni-borozni-whiskyzni. Öcsémék megkóstolták a Guiness-t, én Cidert, azaz almabort ittam, párom pedig a kedvenc whisky-jét. Még ott is sokáig kellett várnunk asztalra - hiába, szombat este volt.

25 május, 2007

Hop On Hop Off

Én voltam francia órán. Aztán ahogy hazaértem, öcsémék még itthon voltak. Úgy volt, hogy ma korán kelnek, és elmennek a Hop On Hop Off buszos városnézésre. De így én is velük tartottam. Érdekes volt, tetszett nagyon a dolog.

Majdnem egy teljes kört mentünk, de hazafele leszálltunk az O'Connel Street-nél, a bevásárlóutcánál. Kicsit vásárolgattunk, aztán elváltunk. Én még beugrottam a Tesco-ba vásárolni hamit, ők meg mentek tovább parkot nézni, sétálgatni. Este otthon találkoztunk.

24 május, 2007

Újra a reptéren

Ma együtt mentünk a reptérre, megérkezett öcsém barátnője is. Hazaérkezés után ebéd aztán újabb séta a városban. Hasonló helyeket néztünk meg, mint tegnap, de picit más útvonalakon jutottunk el ide-oda.

23 május, 2007

Séta a városban

Ma reggel voltam francián, aztán állásinterjún egy röltexben. Kedves, barátságos nő. Majd meglátjuk.

Aztán hazajöttem, főztem ebédet - gombalevest és rakott karfiolt - aztán elmentünk sétálni egyet. Megnéztük a Merrion Square-t, aztán a Fair Trade boltot és a St Stephens Green Shopping Centre-t, a közértjében vásároltunk is, aztán hazasétáltunk.

22 május, 2007

Két óra a reptéren

Ma este jött öcsém. Kimentem elé a reptérre. Sajnos egy órával korábban, mint kellett volna.


A gép 22:25-kor szállt le hivatalosan. Én úgy gondoltam, hogy akkor 21:30-kor elindulok, hogy időben ott legyek. Aztán végül elindultam 20:30-kor, hogy 21:30-ra ott legyek. Ott is voltam, 21:10-kor.

Na, ekkor még nem jöttem rá, hogy gond van. Megnéztem a táblát, hogy mikor jön a budapesti gép. Állítólag 20:50-kor leszállt. Furcsa, fél órával korábban? Ráadásul a járatszám MA-val kezdődött, pedig tudtam, hogy öcsém Lufthansával jön, nem Malévvel. De belenyugodtam, és csak vártam lelkesen.

Aztán egy olyan fél óra múlva el kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel. Abban biztos voltam, hogy jó napon és jó reptéren vagyok. De akkor hol van az öcsém? Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen ő átszállással jön, Frankfurtból. Így most meg is találtam a gépét: 25 percet késik.

Remek. Ekkor vettem egy cookie nevű cukros-magvas hülyeséget, és letelepedtem vele a kávézóban. Megettem, mert éhes voltam. Szerencsére volt nálam egy csomó fénymásolt papír, azt olvasgattam.

Aztán 21:55-kor le is szállt a gép, hamarosan megjelent öcsém és hazajöttünk az aircoach-csal. Sajnos várnunk kellett várni rá, jó későn értünk haza. Vacsiztunk, beszélgettünk aztán olyan éjjel 3 körül mentünk aludni. Másnap munka meg ilyesmi vár ránk.

20 május, 2007

Dicséretet kaptam

Ma voltam dolgozni a Debraban. Most sem volt semmi extra dolgom, címeket kellett hajkurásznom aztán telefonálgatnom. Meg a neten kellett életrajzi adatokat keresnem egy rugby játékoshoz. Azt sikerült, szépen megcsináltam amit kért az Anna. Annyira szépen, hogy amikor mentem el, nagyon meg lettem dicsérve, hogy milyen jól dolgoztam. Jól esett. :)

Latin mise angolul


Ez a múlt héten történt, csak akkor elfelejtettem elmesélni. A templomban, ahova járunk, kitalálták, hogy minden hónapban egyszer latin misét tartanak. Nem egészen latint, az olvasmányokat és az evangéliumot angolul olvassák. De kb. minden egyéb latinul megy. Kaptunk kis füzetkét a latin és az angol miseszöveggel, hogy tudjunk latinul válaszolni, ahol kell. A felettébb vicces az volt, hogy a pap a latin szövegeket olasz kiejtéssel olvasta fel.

A mai nap is munkával telik párom számára. Én csak ebédet főztem, könyvespolcot rendezgettem és egyéb hasznos dolgokat műveltem. Ez a párna, vagy ahogy párom legutóbb fogalmazott, macskaalátét, már pár hete elkészült. Ez volt kb. a második varrási projektem. A lányok szeretik, jókat szundítanak rajta. mindegyiknek van egy az általa kedvelt ablakpárkányban. Ez itt éppen az Expié az ebédlőasztali ablakban.
Az a jó ezekben a párnákban, hogy a huzatrész levehető és kimosható, ha már nagyon szőrös.

19 május, 2007

Macskapanzió

Tegnap voltam Kildare-ben megnézni egy "macskapanziót". Vonattal mentem Kildare állomásig, oda pedig értem jött a tulajdonosnő.

A Heuston vasútállomás kívülről egy csinos, régi típúsú épület. Belül tiszta és modern. A vonatindulásokról tájékoztató táblán minden vonat alatt ott voltak a megállók, valamint az, hogy van-e mozgóbüfé vagy étkezőkocsi a vonaton. A vonatom odafele időben indult, az is szép tiszta volt.

Épp kisétáltam Kildare-ben az állomásépületből, amikor megérkezett a nő értem. Kényelmesen kivezetett a farmra, ahol lakik és az állatokat őrzi. Alapvetően marhákat tartanak, és a húsát eladják, ez inkább mellékes neki.

Megmutatta a macska- és a kutya örző részeket is. A macsekok helye nem túl nagy, 3 oldalról zárt, de tiszta és rendes. A nő láthatóan szereti az állatokat, de túl sok ideje nem lehet babusgatni őket.

Aztán visszavitt az állomásra. Sajnos épp nem jött vonat úgy kb. két órán keresztül. Felderítettem az állomás épületét, de elég hideg és büdös volt. Úgyhogy kisétáltam a parkolóba, és körbenéztem, hogy merre induljak. Szerencsére megláttam egy "Towncentre" táblát. Kildare aranyos kisváros, legalábbis amennyit láttam belőle. Érdekes volt, hogy egymástól gyalog 10 percre két szépségszalont is találtam. Azonkívül még találtam giccses ajándékboltot fénymásolóval, kisközértet és autósboltot.

De a kedvencem egy élelmiszerüzlet volt, ahol mindenféle jópofaságokat árultak. Az üzlet neve "Food for Thought" (talán Agyserkentő étkek) volt. Odabent különböző egzotikus és kevésbé egzotikus fűszereket, lekvárokat, tésztákat, teákat és konzerveket találtam. Volt zöld moszatlap is, vagy mifene, amibe a sushi-t szokták csomagolni. Mindent alaposan megnéztem, majd távoztam. Nehéz lett volna dönteni, hogy mi legyen az az egy apróság, amit megveszek.

Az állomásra visszaérve még ücsörgtem egyet a váróban, aztán kisétáltam a peronra. Kb. öt perc szélben és esőben ácsorgás után közölték, hogy a vonat előreláthatólag kb. 25 percet késik. Nem voltam túl boldog, de nem volt mit tenni, várrtam tovább. Aztán kb. 20 perc múlva jött egy InterCity, még épp találtam rajta helyet is. Ez hipp-hopp hazahozott, csak egyszer állt meg útközben.

Este párom aránylag időben hazajött, de aztán itthon dolgozott sokáig. Egészen hajnali fél hatig. Úgyhogy a szombat délelőtt a részéről alvással telt, részemről bevásárlással. Szombat reggel tízkor nagyon kihalt az egyik nagyobb DunnesStores, így ott roppant kényelmesen lehet ilyenkor bevásárolni.

Sajnos a szombat délutánja is főleg munkával telt párom számára, úgyhogy én ebédfőzésen kívül nagytakarítottam. Ugyanis kedden öcsém és barátnője személyében látogatónk érkezik. Ja, és varrtam is. Függönyt az aránylag új polcra a konyhába, és kis zsákot párom sakkfiguráinak, hogy ne egy csúnya nejlonzsákban kelljen pihenniük.

18 május, 2007

Gumicsizma

Újra elkezdtem gondolkodni a gumicsizmán. Ma egész nap hol esett, hol fújt, hol mindkettőt egyszerre művelte. Tehát alapvetően egészen barátságtalan idő volt. Esőkabátom kapucnival van, és bár úgy nézek ki benne mint valami zöld erdei manó, legalább nem ázom meg. Mármint nem annyira. Mert a szél miatt sajnos nem csak fentről jön az áldás, hanem szemből is. Viszont a cipőim sajnos csak mérsékelten vízállóak, és sajnálom is folyton áztatni őket.

Azonkívül, a minap láttam egy cipőboltot, ahol sok csinos gumicsizmát árultak. Volt ott csíkos, pöttyös, spirál mintás, szivecskés és talán még rózsás is. Gumicsizmának nagyon csinosak voltak. :)

17 május, 2007

Liza és a zabkása

Kivételesen ma volt francia óránk, holnap szabadnapom van. Ezért is megyek holnap Kildare-be. Délután szokás szerint Oxfam, megint a kevésbé kedvenc kolleganőmmel.

Aztán amikor hazajöttem, főztem magamnak fincsi zabkását. Nagyon rászoktam az utóbbi időben, kellemes nassi-vacsi. Most éppen mákkal ízesítettem, a darált mandula elfogyott. Miközben itt eszegettem az asztalnál, Liza feljött az ölembe, és minden falatot érdeklődéssel kísért. Ekkor adtam neki egy picit a tálkájába. Boldogan kinyalogatta. :)

16 május, 2007

Irish Rails

Macskapanzió utáni kutatásom eredményeképp pénteken ki kell mennem Kildare-be. Oda legegyszerűbben vonattal lehet eljutni. Gondoltam megnézem mennyi a jegy, mikor jár vonat meg ilyesmi. A menetrenddel nem volt gondom, az működött. De a jegyárat csak nagyon körülményesen tudtam kideríteni.

Van a honlapon lehetőség jegyvásárlásra és helyfoglalásra, de valahogy velem hajlandó kommunikálni az oldalnak azon része. Hiába kattintom be, hogy melyik vonattal szeretnék utazni, folyton hibaüzeneteket kapok, és nem enged tovább, hogy megnézzem a jegy árát.

Amikor már nagyon felhúztam magam rajta, akkor máshogy kerestem rá a dulbini vonatokra, találtam is egy másik oldalt. Itt már fel volt tüntetve néhány helyre a jegyár, de nem mindenhova. Bizonyos állomásokhoz a honlapon kis kérdőívszerű tüneményt kellett kitölteni. Egye-fene, kitöltöttem - tényleg kíváncsi voltam, hogy mennyi lesz az utam. Ezek után meg már pláne. :)

Kitöltöttem, és elküldtem. Hamarosan kaptam egy e-mailt, miszerint köszönik a levelemet, továbbították az illetékes személyhez. Belenyugodtam. Aztán egy fél órával később kaptam egy újabb emilt, ami szintén generált levélnek tűnt, hogy a jegy ára az oda-vissza útra 19EUR. Elég sok, hiszen egy mindössze 30 perces útról van szó. Ez kb. a mi otthoni HÉV-ünk megfelelője, ha jól sejtem. De holnap majd jobban megtudom.

15 május, 2007

Két fél munkanap

Ma reggel szokás szerint mentem dolgozni az Oxfam-be. Mivel délután meg a Debra-ba mentem, sajnos egy órával hamarabb le kellett lépnem. Hazarobogtam, gyorsan megebédeltem, aztán irány a Debra.

Miután mindenkinek bemutattak (senkinek a nevére nem emlékszem már, vagy nem tudom összekapcsolni a személlyel), megkaptam első feladatomat. Leültettek egy gép elé, és kaptam egy excel táblát. Egy csomó szervezet volt rajta, rádiók, bankok, sportruházati üzletek stb., az ő postacímüket kellett a netről megtudnom. Kicsit lassacskán haladtam, mert a rádóállomások postacímét kideríteni néha nem is olyan egyszerű. De nem lehetetlen. :)

Kb. 2 óra munka után Anna, a főnököm, megkérdezte, hogy legközelebb mikor tudok jönni. Megbeszéltük a jövő hét hétfőt. Aztán hazaengedett. Rövid munkanap volt. :)

14 május, 2007

Ingyen könyvek

Ma kivételesen délután mentem dolgozni az Oxfam-be, mert az egyik volunteer nem ért rá, délelőtt megy úgyis hárman vagyunk. Egy olasz nővel dolgoztam együtt, aki ugyan aranyos, de borzasztóan nem beszél szépen angolul.

Nem sokkal zárás előtt kiraktuk a régóta el nem adott könyvek egy részét. A rendszer ugyanis az a könyvesboltban, hogy pár hét után a könyvek lekerülnek a polcról. Egy részüket elküldjük más Oxfam boltokba, egy részük viszont sajnos Recyling Bag-be kerül.

A hivatali papír recycling itt úgy működik, hogy előregyárttott és matricázott nejlonzsákban az utcára kell kirakni az újrahasznosítható papírhulladékot. Ez egy picit ugyan csúnya, de az irodáknak biztos kényelmes. Aztán este jön egy autó, és összeszedi őket.

Nos, mi is ezt tesszük a könyvekkel. Csakhogy amikor mi kiraktuk a könyveket, akkor néhány ember úgy érezte, hogy ingyen könyvvásár van, és nekiálltak elhurcolni ezt-azt. Elég bizarr. Értem én, hogy ingyen van, meg különben úgyis a szemétbe kerülne. De meg lehet venni a boltban is, egyáltalán nem drágán. Furcsa mindenesetre az egész rendszer, de mi sem tudunk mást tenni, a bolt kicsi és a hátsó helységben éppen csak elférnek néha az új adományok. Régi könyveket tárolni esélytelen.

13 május, 2007

Képek

Íme a tegnap készült cheesecake. A kép sajnos elég pocsék, azzal ugyanis nem töltöttem annyi időt, mint a tortával. De ez talán megbocsátható - nagyon kíváncsiak voltunk már rá, hogy milyen lett. Finom, nekem eddig ez tetszett a legjobban. Páromnak a múltkori volt a kedvence. Egyetlen hibája talán a tetején a csokiöntet, ami a hűtőben töltött éjszaka után sem volt ropogósan kemény, és emiatt szerintem túl vajas-édes íze lett. Majd legközelebb igazi csokiból csinálom, azzal biztos jobb lesz.

Ezen a képen Hortobágyi palacsinta látható. Ez volt ma a második fogás. Sajnos az öntet kicsit haloványra sikeredett, de ízre jó volt. Mindig bajban voltam a palacsintasütéssel, de most az is sikerül. Legutóbbi hazalátogatásunkkor kaptam egy jó kis palacsintasütőt szüleimtől, azt avattam most fel. Kitűnően működik, szinte magától süti a palacsintát. :)

A hortobágyinak egyik fő oka az volt, hogy tervezzük meghívni párom egy-két kollégáját. Arra gondoltunk, valami finomat és magyart adunk nekik enni. De nem akartam, hogy az legyen az első alkalom, amikor valami újat próbálok ki, az veszélyes.

Ezen kívül ma végre befejeztük a kábelezést. Most már a háttérsugárzók kábelei is csinosan futnak a parketta szegélyléce mellett és a számítógép is úgy van bekötve, hogy könnyen ki lehessen húzni, ha operálni kell rajta.

Egyébként pedig visszajött az ír időjárás. Szél van, néha esik - a napokban mi is eláztunk - és egy kicsit hideg is. Nem valami kellemes, a napsütést sokkal jobban díjaztam.

12 május, 2007

Főzöcskézés

Ma délelőtt elmentünk a városba megvenni az utolsó apróságokat a mosógép tisztességes bekötéséhez. Párom a csöveket már reggel szépen bekötötte, és ki is próbáltuk a gépet, működött. Néhány kis lefogót vettünk már csak, hogy a csövek szépen a fal mellett fussanak, és ne össze-vissza. Ez rengeteget lendített a fürdőszoba kinézetén.

Én már reggel is jártam egyet, mert tegnap két cipőmet is leadtam sarokcserére. Ma reggel értük mentem, és beugrottam az ottani DunnesStores-ba venni némi hamit. Nem ismertem ezt a Dunnes-t, sosem szoktam oda járni. De érdemes, főleg így szombat reggelenként. Nagy, bő a kínálat és alig volt benne vásárló. Így, hogy nem kellett folyton másokat kerülgetnem, alaposan körbenéztem és jó alaposan megtöltöttem a kosaram minden finomsággal.

Aztán itthon főztem finomat. Bablevest, aztán pedig gombás-újhagymás rántottával töltött pitát vegyes zöldsalátával. Ez utóbbit egy picit elszúrtam, mert a pitákat véletlenül kiszárítottam a sütőben, így a töltelék a piták tetejére került, de így is csinosan mutattak.

Most pedig a NewYork Cheesecake ücsörög a sütőben. Párom nagyon szereti a cheesecake-ket, és mivel az e havi EasyFood magazinomban egy egész fejezetet szenteltek a cheesecake-eknek, nem tudtam kihagyni, hogy ki ne próbáljak egyet én is. :) Majd meglátjuk milyen lett, ennek a példánynak sütés után még 2 órát a nyitott sütőben kell hűlnie.

10 május, 2007

Őrültségek

Ma ismét elmentünk a Maplin Electronics nevű áruházba mindenféle apróságokat venni, hogy az itthoni hangosítást meg tudjuk oldani. Illetve hogy a számítógép elejére mikrofon kimenetet szereljünk. Mármint a párom, de én is elkísértem.

Amíg ő keresgélt, addig én nézelődtem. Ismét találtam valami roppant jópofát, mégpedig világító jégkockákat. Ha jól emlékszem 3 db volt egy zacskóban, kék, zöld és piros színben. Meg kell nyomni valamit rajta, fel kell rázni és használható is. Valami lötty van benne, ami ugyan nem mérgező, de nem is kifejezetten egészséges. Állítólag partikon és italpromóciókon hatásos.

Ezen kívül láttam még néhány hasonlóan praktikus dolgot, mint pl. party-karkötőt és nyakláncot, ami néhány órán keresztül világít. Azonkívül láttam kerti ugrálókastélyt is. Tudjátok, az a felfújható gumivár, amiben a kisgyerekek szoktak ugrándozni. Sejtésem sincs, hogy miért fért bele az üzlet profiljába, de ott volt, és épp leárazva. De az abszolút nyerő egyértelműen a jégkocka volt.

Hazaérve párom rögtön neki is ugrott a számítógépnek. A mikrofon kimenet összeszerelésével elég hamar végzett is, az működik és csinos a gépen. Az egyéb tervekkel, mint hogy itthon a tv-t surround hanggal tudjuk nézni, már akadtak némi nehézségek. De hogy pontosan mik, annak nem én vagyok a tudója.

Párnahuzatok

Ma délelőtt párnahuzatokat varrtam. Na nem csak úgy magamtól, csak átalakítottam a meglevőeket. Ugyanis mindketten szabványtalan párnával alszunk. Ennek vannak különböző okai és következményei, de ezeket most nagyon nem részletezném.

A lényeg az, hogy itt másféle párnák vannak. Az alvópárna hosszúkás, de rövidebb, mint az enyém. A díszpárna négyzet alakú, de ahhoz nem lehet normális ágyneműhuzatot kapni.

A projekt tehát az volt, hogy a meglevő huzatokat a meglevő párnákra igazítottam. Jól sikerült, most mindkét párna csinos az "új" huzatában. :) Én meg büszke magamra, hogy már tudok egyenesen varrni.

09 május, 2007

Cattery

Ma Cattery, azaz macskapanzió keresésével töltöttem a nap egy részét. A neten találtunk egy oldalt, ahol van egy lista róluk. Dublin megyében mindössze egyet találtam. Felhívtam őket érdeklődni egy kicsit. A honlapon kint vannak az általuk ajánlott útvonalak a megközelítésükre. Megkérdeztem, hogy esetleg vonattal vagy busszal is el lehet-e jutni oda. A válasz a következő volt: Vidéken vagyunk, nincsen vonat. Rendben, keressünk tovább.

Az egyik szomszédos megyében is találtam egyet, ahol még a telefonszám is működött. A nő nagyon barátságos volt. Nekik van olyan szolgáltatásuk is, hogy ők hozzák-viszik a macskát. Megkérdeztem őt is, hogy vonattal esetleg el lehet-e jutni hozzájuk. Igen, a városba el lehet jutni, oda meg eljön értem autóval, és kivisz a farmra, megmutatni a panziót. No, ez már jobban hangzik. Majd a jövő héten vagy a hétvégén igyekszem összehozni a látogatást.

08 május, 2007

DEBRA

Ma az OXFAM után a DEBRA nevű szervezethez mentem interjúra. Önkéntest kerestek irodai munkára. Ugyan ők sem fizetnek, de legalább irodai munkában szerzek egy kis tapasztalatot. Azt ugyanis szép lassan kezdem feladni, hogy csak úgy munkát adjanak itt nekem.

Az Oxfam-ben csütörtökön egy fiatal ír lánnyal dolgozom együtt. Ő is lelkesen munkát keres, és kb. hasonló sikerrel, mint én. Tehát a hiba nem bennem van, hanem a rendszerben. :) Ez azért egy csöppet megnyugtató.

07 május, 2007

Bank Holiday

Ma volt itt a május elsejei bank holiday, azaz munkaszüneti nap. Itt ugyanis nem május elseje a szünnap, hanem május első hétfője. Ez idén épp 7-re esett.

Egész nap nagyjából semmi extrát nem csináltunk. Én a varrógéppel ismerkedtem, megpróbáltam varrni valamit. Konkrétan egy kis zsebes fali tárolót a takarítószeres helységbe a gumikesztyű és porrongy számára. Végülis sikerült, de fotót nem tennék fel róla, annál sokkal csúnyább lett. De hát valahol el kell kezdeni. :)

Aztán este kábeleztünk. Visszarendezgettük a számítógépasztalt a helyére, és ez azzal járt, hogy az összes kábelt szépen feltekerve, összekövte berejtettük mögé, hogy csinos legyen. Ez sajnos sokáig tartott, úgyhogy jó álmosan mentünk aludni.

05 május, 2007

Dallas

Ma reggeli közben addig kapcsolgattuk a tv-t, amíg az egyik csatornán Dallas-ra akadtunk. Amennyire le tudtuk szűrni, még eléggé az elején jártak. Nagyon jópofa volt, jókat vigyorogtunk a szereplők ruháján, az autókon és az egy-két olcsó filmbeli megoldáson.

Ami érdekes volt, hogy egy-két nevet megváltoztattak a magyar szinkronban. Samantha itt pl. Sue Ellen névre hallgat, Jockey pedig JR, azaz Junior, mert hogy ő John Ewing Jr., vagyis ifj. John Ewing. Gondolomn ez utóbbit azért változtatták, mert mi magyarban az ifj. megjelölést nem használjuk szóban, pláne nem név helyett. De hogy a Sue Ellen-t miért nem lehetett megtartani, azt nem értem.

Délután levittük sétálni a macskákat. Expi nagyon élvezte a dolgot, Liza kevésbé. Bár egy olyan 10 perc óvatos nézelődés után már ő is egészen felszabadultan nézelődött, szaglászott és kergetett muslincát. Aztán amikor óvatosan el kezdett esni az eső visszajöttünk, az már nem tetszett a lányoknak.

Erősítővel a városban

Ma reggel elindultunk a Sony boltba. Vettünk ott még szilveszter környékén egy kis erősítőt aranyos hangfalakkal. Sajnos az egyik tönkrement, így gondoltuk kicseréltetjük vagy ilyesmi. Féltünk tőle, hogy esélytelen lesz a dolog, és teljesen hiába megyünk. De nem, mázlink volt. A srác szépen kipróbálta, megállapította, hogy tényleg rossz az egyik hangfal. Utánanézett, és azt mondta, hogy ki tudják cserélni nekünk, majd hívnak, ha ideért a hangfal. Ennek örültünk, csak abban nem bízunk, hogy tényleg fel fognak hívni. De majd meglátjuk.

Aztán az erősítővel és tartozékaival együtt elindultunk barkácsboltokat járni, venni kellett ezt-azt. Egyrészt valami zárat, hogy be tudjuk zárni az ajtót, ahol a bojler van, hogy az Expi ne mászkáljon be oda folyton. Másrészt a mosógép bekötéséhez mindenféle eszközöket. Hatalmas mázlink volt, azt is találtunk. Aztán még elmentünk egy hatalmas elektronikai boltba, a Maplin-be venni hangszórókábelt és egyéb apróságokat, hogy a hangszórókat normálisan tudjuk elhelyezni a lakásban. Azt hiszem ott is majdnem mindent megkaptunk, amit kerestünk.

Tehát jó nagyot sétáltunk, de megérte. Ugyanis amikor hazajöttünk és én nekiálltam főzni, párom szépen beszerelte a zárat és a mosógéppel is hatalmasadt haladt. Majd még kell venni az egyik csőhöz hosszabbítást, de az a legkevesebb. A nehezebb része, hogy a csövet majd csatlakoztatni tudjuk a mosdó lefolyócsövéhez, megoldódott. Illetve inkább úgy mondanám, hogy a férjem megoldotta. :)

04 május, 2007

Waterloo

Ma voltunk néhányan a Waterloo Pub-ban. Jó hely, egyszer már jártunk ott. Barátságos és a hami is igen finom normális áron. Na jó, ez a normális ár talán az itteni viszonyokhoz értendő.
Szép lassan kezdem megtanulni, hogy itt minek mennyi az ára. Már nem számolok át mindent forintba - talán jobb is, néha nagyon elszörnyednék.

03 május, 2007

Miegymás

Ma estefele kipróbáltam a varrógépet. Működik, ügyes darab. Nekem még kell gyakorolnom pl. egyenesen varrni, befejezni az anyag szélén a varrást meg ilyenek. De tetszik a dolog, szerintem jóban leszünk és jókat fogok alkotgatni majd. Már várom, hogy értelmes dolgokat tudjak varrni. :)

Ma volt telefonos interjúm. Jelentkeztem ugyanis egy recepciós állásra, és felhívtak élő interjú előtt. A pasi aki hívott, először alaposan kifaggatott, hogy eddig mit dolgoztam, most mit dolgozok, meg ilyenek. Aztán azt mondta, hogy bár jó az angolom, de ehhez az álláshoz szerinte nem elég jó. De ha érdekel, akkor esetleg később adminisztrációs állásra is meginterjúvolnak. Szerinte 1-2 héten belül be fog esni állás, ami megfelelhet nekem. Persze hogy belementem, szívesen dolgoznék valami hivatalos, fizetőset is. :) Persze szeretem az Oxfam-es munkámat, szívesen csinálom azt is.

02 május, 2007

Új masina

Megérkezett végre a varrógépem. Amíg én ma francia órán voltam, addig párom őrizte a házat, aztán leváltottam. Nem mertünk megint kockáztatni. Délután 3 óra környékén csörgött a telefonom a szokásos kérdéssel. Hol is van az a Grattan Hall? Elmondtam, kimentem a ház elé és átvettem a varrógépem.

Kibontottam és megpróbáltunk összeismerkedni. Elég hamar kiderült azonban, hogy varrógépolajat kell vennem hozzá. Így aztán elindultam a városba varrógépolajért. Szerencsére kaptam. Hazajöttem, megolajoztam a gépet, aztán némi küzdelem árán telecérnáztam egy orsót (sejtésem sincs hogy mondják tisztességesen magyarul, angolul bobbin winding), aztán befűztem a tűt. Egyik sem volt egyszerű, a használati utasítás tele van számomra ismeretlen szavakkal és fogalmakkal, ráadásul a képek is néha kevésbé hasonlítanak a valóságra. De végül azt hiszem sikerült, most minden egész tisztességesen néz ki rajta.

Most következnének az első öltések, de ezzel már megvárom páromat. Azt ígérte, hamarosan jön haza. Remélem, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy szuperál az új masina.

Viszont a szállítással kapcsolatban két dolog jutott eszembe. 1: Most miért tudott felhívni a szállító? 2: Ha már kétszer járt itt, most miértnem találta a házat? Az mindenesetre tény, hogy a doboz tele van mindenféle papírokkal, amik azt tanúsítják, hogy a kiszállítás sikertelen volt. Viszont rajta van a nevem alatt a telefonszámom is, ami alapján már az első alkalommal is fel lehetett volna hívni engem... Sebaj, most már itt a gép, és ez a lényeg. :)

01 május, 2007

Varrógép és telefonálgatás

Ma ismét a varrógépem után telefonálgattam. Már nem először. Hívtam őket csütörtökön, akkor azt mondták, hogy hétfőn jön. Aztán hívtam őket hétfőn, akkor azt mondták, hogy másnap, azaz ma jön. Hívtam őket ma délután is, akkor azt mondták, hogy szerintük ma jön. No jó, majd meglátjuk, gondoltam én.

Aztán pár óra múlva felhívott egy nő a csomagszállító cégtől. Állítólag már kétszer itt jártak, de nem találtak itthon. Megkértek, hogy holnap legyek szíves itthon lenni. Mondtam, hogy nagyon szívesen, de mivel én úgy tudtam (a varrógépesektől), hogy ők (a szállítók) úgyis hívnak engem, ha jönnek vagy nem találnak, nem őriztem a házat egész nap. No és ők sem hagytak ám értesítőt, hogy sikertelen kézbesítés vagy ilyesmi. Pedig a honlapjuk szerint külön csinos formanyomtatványuk is van erre, és talán másodszorra már nem jönnek hiába. Azonkívül valamilyen számomra érthetetlen okból a szállítóembernek nem adják meg az én mobilszámom. Tehát ha véletlen nem talál ide, akkor sem tud segítséget kérni.

De ha megérkezik a gép egyben, és tudom használni, akkor úgyis mindent megbocsátok nekik. Lehet, hogy ezt ők is tudják. :)

Bár azért csodálkozom. Meg gondolkoztam is. Eddig egy konkrét dolog rémlik, hogy otthon interneten vásároltam. Alomtálat és egyéb kiegészítőket. Az két napon belül megérkezett a megbeszélt időben. Az működött. Nem értem itt miért nem tud.