31 december, 2007

American Embassy

Reggel 8-ra volt időpontunk. Előtte odaértünk persze az összes papírral és mindennel, amire szükség volt, vagy valahol ajánlották. Még be sem léptünk az épületbe, csak a portáig jutottunk, amikor elkérték a papírjainkat. Átnézte őket a nő, lebélyegezte őket, mehettünk tovább.

Az épület elején biztonsági ellenőrzésen estünk át, elvették a telefonjainkat, usb stick-jeinket, aztán mehettünk. A következő épületben újabb vizsgálat után beadhattuk a papírjainkat az ablakon. Nem sokkal később szólítottak is. Újlenyomat vétel után kis interjú következett, hogy miért készülünk az USA-ba, párom mivel foglalkozik, meddig akarunk maradni, ilyesmi. Aztán azt a megnyugató hírt kaptuk, hogy még ma postára adják az útleveleinket benne a vízummal.

Párom utána dolgozni ment, én meg a városban sétáltam egyet. Este gyorsan rendetraktunk, mert jött Alan, a landlord. Megnézte a lakást, aránylag rendben levőnek találta, csak az üvegajtót hiányolta. Nem értem miért, az teljesen felesleges volt ott és csúnya is.

Ja igen, aztán ma volt szilveszter is. Mi Friends-t és Desperate Housewife-t néztünk. Éjfélkor Malibu-val koccintottunk. Próbáltuk meghallgatni az ír miniszterelnök beszédét, de nem sikerült, a tv-ben csupa átlagos műsor ment éjfélkor is. Illetve valahol volt egy szilveszteri műsor, és ott bevetítették a BigBent, amint elüti az éjfelet. De különben semmi...

30 december, 2007

Lassan, de biztosan?

Ma rendbehoztuk az ülőgarnitúrát, amit a lányok itt-ott megkarmoltak véletlenül. Kis ragasztóval és fekete cipőpasztával egész jó eredményeket értünk el. :)

Aztána vízumpapírokat töltöttük ki, most már véglegesen. Ki is nyomtattuk, aláírtuk. Holnap reggel megyünk a konzulátusra, addigra rendben kell lenniük.

Visszahoztuk a vendégszobából a kis hűtőszekrényt, átpakoltam abba. Megtelt. Gyorsan, az a hűtő nagyon pici.

29 december, 2007

Dolgozgatunk

Ma dobozoltunk és próbáltunk emberi állapotokat kialakítani a lakásban. Van ám benne kihívás. :)

28 december, 2007

Listás feladatok

A lista hosszú és növekszik, mert újabb dolgok jutnak eszünkbe. Aztán torlódik is, mert nem végzünk azzal, ami aznapra be volt tervezve.

Ma délelőtt a postán jártam, feladtam valami adót, ami sürgős volt már nagyon. Aztán a M&S-ben vettem hamit, többek között két pizzát is vész esetére. Az a vész ma el is jött, az volt az ebédünk.

Megérkeztek a macskák is, a macskapanziós pasi délelőtt visszahozta őket. Jól néztek ki a lányok, láthatóan minden rendben volt velük. No persze hiányoltak minket, és örültek, hogy újra otthon lehetnek.

Délután párom visszaköltöztette a kis hűtőt a helyére, én pedig átpakoltam bele. Hipp-hopp meg is töltöttem, pedig nem volt itthon sokminden. Igaz, most már nem is nagyon lesz - igyekszünk mindent elfogyasztani.

Viszont, mivel a kis hűtő helyén polcokon voltak eddig az edényeim, azok most mind a konyhapulton foglalnak helyet. Szerencsére egy kis darab konyhapultom még így is maradt, tehát apró főzés még nincs kizárva. :)

27 december, 2007

Szortírozás

A mai napot szortírozással töltöttem. Az otthon maradt maradék cuccaimat válogattam el aszerint, hogy utánam jöjjenek, vagy keressenek új otthont maguknak. Ezzel el is ment a nap, estefele pedig menni kellett a reptérre. Ja, még előtte beugrottunk az Aréna Plaza-ba (az új bevásárlóközpont a Keletinél), meglátogattuk öcsémet a munkahelyén.

A reptéren igen sokat álltunk sorba a biztonsági ellenőrzésnél, nagyon lassan ment a sor. Tény, hogy én is becsipogtam. Kivételesen franciacsatt volt a hajamban, nem hajgumi.

Most gyorsabban ment a hamiosztás, bár nálunk volt finom szendvics meg mézes, úgyhogy nem éltünk vele. Az út aránylag hosszúnak tűnt, a leszállás picit rázós volt, de épségben megérkeztünk ismét a reptér lehető legtávolabbi csücskébe. Hazamentünk gyorsan kicsomagoltunk, aztán csak bezuhantunk az ágyba - jó késő volt már.

26 december, 2007

Itt is, ott is hami vár ránk

Reggel jöttek haza szüleim Visegrádról, Kalászon felkaptak minket, és együtt mentünk az egyik nagynénémhez - idén nála volt a családi karácsony. Természetesen rengeteg harapnivalóval várt minket és a család többi részét. Már a család jó része elment, amikor mi is összekaptuk magunkat. Felmentünk még a Várba, ahol anyum gyorsan összerakott egy kis estebédet, nehogy éhesek maradjunk. Volt halászlé is, amit Pocok hozott, ő főzte. Nagyon finom volt - talán ez volt az első halászlé, amit ettem, és nem zacskós volt. :) Vacsora után Catan party volt, ötösben. Mindkétszer öcsém nyert - hiába, ügyes fiú.

25 december, 2007

Karácsonyi ebéd Budakalászon

Reggel korán keltünk, az elsők között fél hétkor mentünk le reggelizni. Reggeli után gyorsan kijelentkeztünk, felkaptuk a bőröndöket és a kabátokat aztán megcéloztuk a vasútállomást. A vonatot kényelmesen elértük, megint egyedül uatzunk. Most azonban az egész kocsiban nem volt rajtunk kívül utas.

Az állomáson már várt ránk párom édesapja, nagymamája és nagynénje, ők is jöttek Csepelről Budakalászra a karácsonyi ebédre. Érkezés után gyorsan csomagoltunk, elhelyeztük az ajándékokat a fa alatt. Jött is hamarosan a Jézuska - hozott mindenkinek sok szép ajándékot.

Az ebéd nagyon fincsi volt, így aztán nem tudtam semmit kihagyni, mindenből ettem rendesen. Desszertnek torta is volt, kettő is. Mama féle citromtorta, és egy kis Sacher, amit mi hoztunk Bécsből. Délután-este beszélgettünk, emésztettünk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott.

24 december, 2007

Christmas Dinner

Délelőtt még a városban jártunk egyet, de valójában már az esti vacsorára készülődtünk. Délután csak kényelmesen összerendeztük magunkat meg a szobát, bepakoltuk a bőröndöket, feldíszítettük a fát Edit barátnőmtől kapott mézeskalácsokkal, körberaktuk ajándékokkal. Végre volt egy karácsony, amikor a Jézuska időben megérkezett, és mi sem rohantunk mint az őrültek. :)

Ajándékozás után, 8 óra körül lementünk vacsorázni. Az étterem nem, de az asztalok karácsonyi hangulatban voltak díszítve, szép volt. Vacsora előtt ittunk aperitif-et, aztán jött a hideg előétel. Mivel igencsak éhesek voltunk (ebédre csak egy muffint és forró csokit fogyasztottunk egy StarBucks-ban) gyorsan végeztünk vele. Utána a leves következett, az is finom volt. Aztán jött a meleg előétel. Na, azután már kértünk egy kis szünetet, kezdtünk megtelni. A főétel is jött azért idővel, finom volt nagyon. A desszert látványos is volt, volt benne habcsók-hóember is. Búcsúzóul még kaptunk egy kis aprósütit kistányéron, celofánba csomagolva.

Jó volt ez a kényelmes karácsonyi vacsora, és nagyon nem mi voltunk az egyetlenek. A szálloda teltházas volt, és az étteremben sem igen láttam üres asztalt.

23 december, 2007

Schönbrunn

Ma kimentünk Schönbrunn-ba. Hideg volt, még párom is sapkát húzott, amit pedig ritkán követ el. A kastélyt nem néztük meg, azt már ismerjük. A vásárban vettünk némi mogyorót és a kastély kertjében sétáltunk egy nagyot.

Idén találkoztunk mókussal, méghozzá többel is. Adtunk nekik mogyorót, boldogan elszaladtak vele. Roppant édes pofák voltak, és nem csak nekünk mutogatták magukat.

A séta után visszamentünk a vásárba, ahol körbejárva találkoztunk egy ördöglakatossal. Az egyiket a kezembe nyomta, én meg pároméba, aki pár perc alatt két részletben adta vissza. Nem, nem elrontotta, csak megoldotta. :) Akkor a pasi az összeset szép sorban odaadta, hogy kipróbáljuk. A tömeg nagy része persze csak lesett. Aztán az egyiket megvettük, hagy nőjön a gyűjtemény.

Vettünk hamit is, párom sajtos-sonkás galuskát, én pedig smarnit valami szósszal. Mindkettő fincsi volt. Aztán hazamentünk. Illetve útközben megint megálltunk a Városháza előtti karácsonyi vásárban. Vettünk kis műfenyőt és még két ügyességi és logikai fajátékot. Az egyik igazán impozáns darab, szerintem szobadísznek is remekül megfelel.

22 december, 2007

Shopping Day

Ma bevásárló napot tartottunk. A Mariahilfer Strasse-n sétálgattunk, nézelődtünk, vásárolgattunk. Még egy-két ajándékot is be kellett szerezni, azonkívül pedig nekem is kellett egy új kardigán vagy ilyesmi a fekete ruhámra (amiben karácsonykor lenni akartam), mert az is Dublinban maradt...

Az üzletek hatkor szépen sorban bezártak. Holnap ki sem nyitnak, vasárnap lesz elvégre. Ez jó is, meg nem is. Egyrészt "hazazavarják" a népet, hogy mindenki legyen a családjával, másrészt rossz, hogy valahol már nem volt időnk rendesen körülnézni, mert zárt az üzlet.

Este az egyik karácsonyi vásárban ettünk finom sült kolbászt meg krumplit, ittunk hozzá punsch-ot is. Aztán hazasétáltunk, és ledőltünk aludni. Fárasztó nap volt a mai.

21 december, 2007

Ez-az otthon maradt

Még Dublinban a taxiban ülve döbbentem rá, hogy párom ajándékát bizony a lakásban felejtettem. A hiba nem végzetes, majd megkapja, amikor hazaértünk, de azért ciki..

Aztán a repülőn még egy dolog eszünkbe jutott. A jogosítványainkat is otthon felejtettük. Mindketten. Úgyhogy nem autóval, hanem vonattal mentünk Bécsbe.

Párom tegnap vett vonatjegyet. Nagyon kényelmesen utaztunk, a kabinban végig egyedül voltunk. Bécsben az állomáson eltartott egy darabig, amíg kiderítettük, hogy milyen tömegközlekedési jegyet akarunk venni, de azért csak megoldottuk.

Két darab metróval és pici sétával ott is voltunk a Regina-nál. Először egy modern szobát kaptunk, ami nem igazán tetszett, és ráadásul dohányzós szoba volt, füstszaggal. Kértünk egy másikat, kaptunk. Háromágyast. Mikor már javában pakoltunk kifele, felszóltak a portáról, hogy sajnos szükségük van a háromágyasra, de mindjárt mutatnak nekünk másik kétágyast, válasszunk.

Jött is pár perc múlva az egyik portásfiú és három szobát mutatott. A középső mellett döntöttünk, mert annak még régi típusú berendezése volt, és az ablaka egy kis térre nézett. Beköltöztünk, kipakoltunk, majd estefele sétálni indultunk.

Útközben bementünk egy étterembe, ahol szerencsére találtunk nemdohányzó helységet. A vacsora végére azonban sajnos ide is átszivárgott a cigifüst. Sétáltunk még egy jót, elmentünk a Burghoz, a Freyung Passage viszont sajnos már zárva volt.

20 december, 2007

Mozgalmas nap

Hajnalban a kozmetikusnál kezdtem, aztán a fodrásszal folytattam. Anyum is elkísért, kiseMbb kezelést ő is kapott. Aztán Edit barátnőmmel találkoztam. Ajándékot cseréltünk és egyéb hasznos dolgokat is, mint USB kábel és Marmite.

Onnan a Batthyány térre siettem, párom ott várt rám és a szüleire, hogy együtt kimenjünk Csepelre, a nagymamához. Amíg várakoztunk, beugrottunk a dm-be fontos dolgokért, aztán pedig visszaszolgáltattunk egy műanyag ételdobozt jogos tulajdonosának.

Csepelre egész jól kijutottunk, ahhoz képest, hogy milyen forgalom volt egész nap a városban. Este engem hazafele kiraktak a várban, ismét mindketten a saját szülőknél aludtunk. Majd holnap találkozunk a vonatnál.

19 december, 2007

Hazalátogatás

Reggel a lányokért jött a macskapanziós, és elvitte őket. Egy kis mikrobusz jellegű autóval jött, aminek a hátulja úgy volt kiképezve, hogy ott jól elférjenek a macskahordozók. Be is tette a lányokat egymás mellé és elindult velük.

Mi meg rohantunk vissza pakolni, párom reggel még karácsonyi ajándékokat csomagolt. Közben kiderült, hogy most meg tudunk szabadulni a párom által gyártott könyvespolcoktól és a maradék faanyagainktól. Ugyanis az egyik felső szomszéd felújít, és megengedte, hogy bepakoljunk a konténerbe.

A reptérre szokás szerint rohantunk. Ráadásul mivel Ryanair-rel utaztunk, a reptér végén, egy "féregnyúlványban" volt a kapunk, ahova több mozgó- és normális járdán jutottunk el. A gépre nem adnak helyjegyet, úgyhogy egy hosszú sor végére álltunk be, igen rosszkedvűen. Az ellenőrzés után buszra szálltunk, azzal vittek a géphez. A gép mindkét ajtaja nyitva volt, mi a hátsó ajtón "rohamoztunk". Szerencsére találtunk egymás melletti ülőhelyet.

A gépen sokkal sűrűbbek a sorok, mint egyéb repülőtársaságoknál, amit eddig tapasztaltam. A felső rekeszek viszont persze nem nagyobbak, úgyhogy elég macera elrakni a hivatalosan "szigorúan egy darab" kézipoggyászt, ami több esetben is inkább kettő volt, plusz a kabátok. A pilótafülkéből többször bemondták, hogy igyekezzünk helyet foglalni, mert hamarosan jó lenne felszállni...

Végül csak leült mindenki, a légiutaskísérők minden csomagot eltüntettek valahova, elindultunk. Igen hamar indult is az ennivaló osztás, ami viszont roppant lassan ment a csapatnak. Utána jött az egyéb termékek árusítása, majd még egy gyors kör kajaosztás.

Nem mondanám, hogy kedvenc élményeim közé sorolnám a Ryanairrel való utazást, de minden rendben volt. Picit késtünk, a reptéren már nagyon vártak minket a szülők.


14 december, 2007

Macskahordozók

Ma francia óra után bementem dolgozni. Nagyon kihalt volt az iroda: aki félállásban van, az pénteken nincs bent, hárman szabin voltak, egy lány beteg. A szobánkban ketten voltunk az ötből. Nem volt sok tennivalóm, aminek örültem, jól esett ez a laza nap.

Munka után elmentem megvenni a macskahordozókat. A boltban a két kiállítási darabot vették le nekem a polcokról. Szerencsére nem voltak nehezek, csak méretes darabok. Picit kényelmetlen volt az út eleje, ahol még egész sok emberen kellett keresztülverekedni magam, de később javult a helyzet. Sokan kukucskáltak, hogy vajon mit hurcolok, aztán meglepődtek, hogy semmit. :)

13 december, 2007

Városban, állatorvosnál

Ma reggel szabad voltam, a túlóráimat kivettem. Délelőtt elmentünk vízumfotót csináltatni. Egy igen zsúfolt, ajándékvásárlókkal teli fotóüzletbe csöppentünk be, ahol szerencsére jobban tudták, hogy mit szeretnénk, mint mi magunk. A fotók gyorsan elkészültek, még rengeteg időnk volt, mielőtt be kellett mennünk dolgozni.

Úgyhogy elmentünk, megnézni egy kisállateledel- és felszerelés boltot, hogy van-e megfelelő hordozójuk. Volt nekik, egész csinos, méretes, nem olcsó, de azért nem is extra drága. Ha kell, hát kell. Itatót is mutattak, amit a hordozó ajtajához lehet erősíteni, és a ketrec nyitása nélkül tölteni. Remélem fognak majd tudni inni belőle a lányok.

Aztán bementünk dolgozni, közben tovább bogoztuk a macskautazási feltételeket. Rájöttünk, hogy mivel januárban utazunk, és a légitársaságoknak vannak bizonyos hőmérsékleti megszabásaik is, szükségünk lesz egy igazolásra az állatorvostól, hogy a macskáink hozzá vannak szokva a 7C alatti hőmérséklethez is.

Úgyhogy este még elugrottunk az állatorvoshoz, macskástól. Azt mondta, megírja szívesen az igazolást. De majd vissza kell még jönnünk, mert valószínűleg kell egy általános igazolás arról, hogy a macska egészséges.Ez viszont érthető okokból nem lehet 10 napnál korábbi, mint az utazás időpontja. Ez érthető. Viszont később kiderítettük, hogy ez a bizonyos akklimatizálódási igazolás sem lehet régi. Hogy az miért nem, elképzelni nem tudom...

12 december, 2007

Huh, ez is megvan

Ma felmondtam. Furcsa érzés volt nagyon, de jól fogadták a hírt. Persze, számítottk rá, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik.

Aztán este megünnepeltük a lányokat. Már jó ideje elmúltak két évesek, de valahogy nem jött össze, hogy szülinap alkalmából meghúzzuk a fülüket. Csak úgy, alkalom nélkül persze szoktak olyat kapni, de az mégsem az igazi. Most mindketten kaptak egy-egy szelet extrafinom felvágottat - tortával valószínűleg nem arattunk volna ekkora sikert. :)

Este nézelődtünk, hogy milyen fajta hordozót kérnek a légitársaságok, mekkora lehet minimum-maximum, milyen kritériumok vannak. Akadnak, de nem tűnik veszélyesnek az ügy, szerinem kapunk ilyet.

11 december, 2007

Tovább munkálkodunk

Ma is igyekeztünk szépen sorban intézni a listán szereplő dolgokat. Sikerült kipipálnunk a lejárt gyógyszereket (szerencsére itt is átveszik a gyógyszertárban), egy karácsonyi meglepetést és a macskaszállítást a cattery-be a karáconyi utazásunk idejére. Sajnos ezek a cattery-k általában vidéken vannak, így nehéz oda autó nélkül kijutni. De szerencsére a tulajdonos vállalt collection-t, azaz ő elviszi a lányokat.

A munakhelyemen még nem sikerült felmondanom, ami rossz, mert jó lenne minél hamarabb túlleni a dolgon. A főnökeim sajnos rohangálós napot tartottak, nem tudtam beszélni velük. Talán holnap több szerencsével járok.

10 december, 2007

Munkálkodunk

Nekiálltunk intézni az út különböző részleteit. Én délelőtt a munkahelyemen (amikor épp nem volt más dolgom) a macskautazás körülményeit nyomozgattam. Nem tűnik olyan vészesnek az ügy, mint az idejövetel volt, de azért nagyon egyszerűnek sem mondanám. Adminisztráció nem kell hozzá, csak kell találnunk megfelelő légitársaságot. Nem igazán szeretnénk a lányokat ugyanis AirCargo-ként feladni, jobban örülnénk, ha velünk jönne az utastérben, vagy legalább a gépen a csomagtérben. Mivel azonban januárban utazunk, és jó messzire, érvényesek mindenféle megkötések. Még keressük a megoldást.

Este a vízumadminisztrációval foglalatoskodtunk. Kitöltöttük a kérdőíveket, jó darabig eltartott. Szerencsére tőlem nem kérdeztek annyi mindent, mint páromtól, de azért sokmindent tudni akartak rólam is. Nyavajás dögök, tisztára megutáltatják magukat, mire odajutok, hogy esetleg nagykegyesen beengednek a "paradicsomba". Na majd meglátjuk milyen ott az élet.

Bár, be kell vallanom, néha elhiszem, hogy annyira talán nem is rossz. Persze, van egy csomó dolog, amit nem bírok pl. a politikájukban, a környezettel való viszonyukban, az étkezési szokásaikban, de ez még nem ok arra, hogy ne nézzem meg őket közelebbről. Amitől viszont tényleg furcsán érzem magam az az, hogy államunk kormányzója Arnold bácsi, a Terminator lesz...

09 december, 2007

Nekiálltunk

Bár ez a feladat később szerepelt a listán, de azért nekiálltunk, mert reggel ihletet kaptam hozzá. A hobby- és barkácscuccainkat számbavettük, kiszortíroztuk és kisebb dobozokba összeraktuk, hogy a pakolóknak egyszerűbb legyen, nekünk pedig nyugalmunk, hogy ezek biztosan jól el vannak rakva.

A lányok érezték, hogy valami nagy történés van, mindkettő ott volt velünk végig a hálóban, ahol a pakolás folyt. A dobozszekrény elkezdett összemenni, bizonyos részei kiűrültek és újra dobozként funkcionálnak. A póthálóban kezdtük el gyűjteni a dolgokat, szerintem sokat haladtunk. A sportszerek is ott vannak, azokat is leltárba vettük.

Idefele utazáskor már nagyjából bepakoltak minket a költöztetők, amikor kaptunk egy papírt, amin fel kellett tüntetnünk, hogy miket költöztetünk, a zokniktól a kristálypoharakig mindent. Vicces volt, a felére nem emlékeztünk, a porcelánkészletből csak az egyiket írtuk fel, a poharak egy részét is kifelejtettük. Ezt akarjuk most elkerülni, úgyhogy most pakolás közben a lista is készült szépen.

Este kiszereltük az erősítőt, azt holnap párom beviszi az új boldog tulajdonosnak. Furcsa, nem lesz hang a lakásban. De talán még furcsább az a változás, ahogy az otthonunkból újra csak egy lakás lesz: kopasz, személytelen és sötét. Ugyanis az utóbbi 3 napban 3 villanykörte adta meg magát. :)

08 december, 2007

Jajj-jajj

A délelőttöt véletlenül átaludtuk. Aztán kényelmesen megreggeliztünk egy Star Trek mellett. A gondok ezután kezdődtek. Én felvetettem az ötletet, hogy válogassuk át a ruháinkat, rakjuk ki, amit nem hordunk, hogy majd el tudjuk vinni templomba, Oxfam-be ilyesmi. Nekiálltunk, megcsináltuk mindkettőnk ruhatárát. Jó darabig eltartott az ügy, de egy picit fellélegeztek a dobozok és az akasztós szekrény is.

Mivel azonban közben rájöttünk, hogy mi valószínűleg tényleg hamarosan utazunk, picit kétségbeestünk. Aztán elkezdtük összeszedni, hogy milyen tennivalóink vannak. Amikor kiderült, hogy elég sok, akkor párom naptárat készített, amit felragasztott a hűtőre. Aztán kis papírcsíkokat vágtunk a tennivalóinkból és mágnessel a naptárhoz erősítettük őket. Egy darabig egész jól elfértek a cetlik. De aztán mindig újabb és újabb dolgok jutottak eszünkbe....

Hogy mik is? Például: eladni az elektromos eszközöket, amiket nem tudunk az USA-ban használni (vasaló, robotgép, szendvicssütő, vízforraló stb.), eladni a mosogatógépet és a hűtőt (mert a landlord-unkat nem érdekli), lemosni a falat a fürdőben az alomtál mellet, leszedni a falról a hangszórókat és betömni a lukakat fehér, levegőre száradó gyurmával, ugyanezt eljátszani a fűszerpolccal is, visszaszerelni a mosógépet a helyére, karácsonyi ajándékokat beszerezni, becsomagolni, a hazautazásra összecsomagolni, a lakást alapvetően kitakarítani, a kanapén a karmolásnyomokat eltüntetni, a levelezési címet minden hivatalos szervnél (adóhatóság, bankok, egészségbiztosító, internet stb.), macskautazás körülményeit kideríteni, adminisztráció (fénykép, csekk, boríték, követség, formanyomtatványok) a vízumhoz, elvinni a ruhákat a megfelelő helyekre, macskákat kijuttatni a panzióba a hazautazásunk idejére, állatorvosi igazolást szerezni, repülős macskaszállítót venni... Soroljam még? Nem, nem unatkozunk mostanában. :)

07 december, 2007

Secret Agent's Mission Party

Este buliban voltunk, párom munkahelyén karácsonyi buli volt. Nem mondanám, hogy a legjobb buli volt, ahol valaha jártam, de legalább megint öltönyben láttam a férjem - jól áll neki nagyon. :) A gond az volt, hogy helyszínnek egy stadiont béreltek ki, aminek következtében az egész nép jó hosszú területen széledt szét és rengeteg biztonsági őr vigyázott arra, hogy neghogy rossz ajtón próbáljunk ki- vagy bemenni.

Állófogadás jelleggel volt kaja, kis tálacskákban. Volt fincsi lazacos és tortellinis, de volt valami csirkés, ami nem igazán tetszett. A marhásat pedig nem kóstoltam. A desszertekből sem próbáltam ki mindet, de kb. háromfélét azért igen. Érdekes volt, hogy először körbehurcoltak több kis apró desszertkét, és utána még egy kör Mince Pie-t is. Azt tudtam, hogy karácsonyi édesség, de azt nem, hogy csak a desszert után jön, végleg lezárni az étkezést.

A buli neve valamiféle titkosügynökösködésre utalt - számomra. Ebből megvalósítva azonban kevés dolgot láttunk. A bejáratnál kaptunk egy térképet a helyszínről, meg néhány kérdést, amire válaszolni kellett volna valahogyan. Azonkívül volt még két srác beöltözve: ballonkabát, keménykalap, sötét napszemüveg. Néha újságba bújva figyelték a népet egy sarokban, néha a kabátjukba beszéltek, néha megállították a népet és picit megmotozták. De több szerepük nem volt.

Nem maradtunk túl sokáig, egy idő után hideg lett. Ugyanis kinyitották az ajtót, amerre a kijárat van. Hogy biztosan mindenki megtalálja. Megtaláltuk, hazamentünk..

06 december, 2007

St Nicholaus Day

Vittünk csokimikulást az irodába a kollégáinknak. Örültek neki, bár egyáltalán nem számítottak rá. Itt nem ismerik ezt a szokást. Úgyhogy elmeséltem nekik, milyen jó dolgunk van nekünk ott Európában. :)

Este a lakást kezdtük eredeti állapotba visszaállítani: leszedtük a hangszórókat és a fűszerpolcokat a falról. Meg az órát is, úgyhogy rendszeresen sokáig keresgélek, amíg meg tudom nézni, hogy mennyi az idő.

No és összállítottunk egy fényképes listát a cuccokról, amiket eladnánk, mert a főbérlőnk nem igazán érdeklődik irántuk. Mondván, hogy a gépek csak arra jók, hogy elromoljanak. Ilyenek a mosogatógép, hűtő (normális méretű), mikró, vízforraló, erősítő, vasalódeszka, robotgép, szendvicssütő stb.

Hogy mindennek mi az oka? Gondolom kitaláltátok: kaptunk értesítést arról, hogy megkaptuk a vízumot. Úgyhogy megyünk, amint tudunk. :)

05 december, 2007

Mikulás

Megérkezett a Mikulás. Legalábbis hozzánk. Szokás szerint párom előtt itthon voltam, úgyhogy gyorsan rendberáztam a lakást, itt-ott elhelyeztem egy kis "karácsonyi hangulatot" és az ebédlőasztalon elrendeztem a Magyarországról érkezett és az Írországban vett mikulásfigurákat és egy rénszarvast is. Párom édesanyjától pár éve kaptunk egy csinos mikuláscsizmát is, azt megtöltöttem dióval, mandulával, mogyoróval, az is odakerült. Csinos volt az asztal - volt is meglepődés rendesen.

Azonkívül sütöttem palacsintát. Fincsi töltelékkel. Részletek majd a konyhablogon lesznek pár nap múlva. :)

04 december, 2007

Reggeli nélkül

Ma későn keltünk, nem volt időnk a közös reggelire. Én csak épp bedobtam egy szendvicset a tatyómba, párom még azt sem, mert náluk van reggeli odabent. Csak nem olyan jó, mint itthon.

De nekem az egész napom el volt szúrva a reggeli hiányától. Nem is gondoltam, hogy ennyit számít. A számítógép előtt ülve reggelizést nem szeretném ismételni. Nem értem, a kolleganőim miért teszik rendszeresen...

Este viszont nagy meglepetés várt itthon. Ahogy jöttem be a házba, a lépcsőházból láttam, hogy egy doboz van az ajtónkban. Csomag. De miért nem a postaládák előtt? Mindegy, miután nekünk volt címezve, behoztam. Felhívtam párom szüleit, kiderült, hogy valóban Mikulás csomag az illető. Gyorsan eldugtam, hogy majd meglepi legyen belőle holnap. Ez azonban elmaradt, mert a kedves szomszéd, aki átvette az ajánlott küldeményt, becsöngetett, és megkérdezte, hogy megkaptuk-e... Nem baj, azt még nem tudja párom, hogy holnap mi fogja itthon várni. :)

03 december, 2007

Forog, forog

Forog az a mókuskerék. Hajtjuk mindketten rendesen. Teljesen átlagos hétköznapra sikeredett a mai. Mindkettőnknek.

02 december, 2007

Jingle Bells Run

Ma dolgoztam. Legalábbis valami hasonló. Volt itt Dublinban egy ún. Jingle Bells Run, és ott kellett segítenünk, mert mi voltunk a kedvezményezett jótékony szervezet a napon. Sok dolgom nem volt, de a délelőtt jól elment vele... Sőt, a déluán egy része is.

Hazafele beugrottam a Marks & Spencer-be vásárolni. Vettem csini zöldségeket, meg fini vaníliás joghurtot. Ebédre az éppen aktuális maradványokból, és muszáj elfogyniuk hamikból fincsi ebédet raktam össze. A leves zacskós volt és Óriás májgaluska névre hallgatott. Aztán volt sült csirkemell krumplipürével és fehérboros szósszal leöntött kelbimbóval. Finom lett.

Estefele a blog-lemaradásomat próbáltam behozni, mint ahogy a gyakori olvasók észre is vették. :)

01 december, 2007

Házias nap

Ma úgy alakult, hogy házias napom volt. Reggel, amikor én felkeltem, párom még nagyon húzkodta a lóbőrt, úgyhogy hagytam aludni. Picit reggeliztem, aztán megvarrtam a farmernadrágját, amiben még régebben elesett. Aztán amikor felkelt, megreggeli-ebédeltünk, vagyis "brunch"-oltunk egy Star Trek mellett. Rántottát sütöttem, meg hozzá kis ír kolbászkákat. Fincsi volt.

Utána én nekiálltam kitakarítani a lakást, mondván, hogy holnap már úgyis advent első vasárnapja van, rá fér a tisztaság. Egy darabig egész jól haladtam, aztán elfogyott a lelkesedés, és abbahagytam. Leültem, és csináltam egy láncot az egyik adag svájci gyöngyből. Csini lett, szép hosszú.