30 szeptember, 2006

Kastélylátogatás

Ma délelőtt elmentünk buszos kirándulásra. Tíz körül a városban
felvett minket a városnéző busz, és elvitt Dublin Bay-be, megnézni egy kastélyt. Pontosabban a Malahide kastélyt. A sofőr volt egyben az idegenvezetőnk is. Barátságos, idős úr volt, aki az út elején még egy matrózdalt is előadott Molly Malone-ről, a hölgyről, aki a képen is látható. A szobra a Grafton Street-en áll Dublinban.

A kastély szép volt, ott is kaptunk vezetést. A vezetés valójában úgy nézett ki, hogy amint a csoport bement egy-egy helységbe, ott elindult egy hangfelvétel, és elmondta, a tudnivalókat. Szép, régi "családi ház" volt ez tulajdonképpen. Valójában a család egyik leszármazottja még mindig él, de nem itt, hanem Ausztráliában.

Gyönyörű hatalmas park is járt a kastélyhoz. Sok fa és fű, néhány fekete holló és turisták jellemezték most a parkot. No meg szél. Eső ott épp nem volt, de az az egész túra alatt kerülgetett minket, ma ilyen esős napunk volt. Remélem holnap majd megint látjuk a napocskát is. :)

29 szeptember, 2006

Munkakeresés és önkéntesség

Rájöttünk, munkát kell keresnem. Most ezt az egy hetet még átvészelem, de hosszú távon ez nem jó rendszer. Tegnap a Baggot Street-en láttam is egy Employment Centre-t, és végignéztem az álláshirdetéseket. Illetve csak a part-time job-okat. Ezek között leginkább olyan egyéneket keresnek, akik gyerekekre vigyáznak, idős embereknek segítenek a házimunkában vagy a bevásárlásban. De vannak titkárnői és recepciós állások is, viszont azok minimum 1-2 év gyakorlatot várnak el. Bár ezek csak a kifüggesztett ajánlatok, az épületben bent nem jártam.

Aztán szörfölgettem a neten is egy kicsit, és találtam egy oldalt, ahol önkéntes munkákra lehet jelentkezni. Regisztrálni kell, és akkor a megadott adataid (képesítések, készségek, érdeklődési kör) alapján segítenek munkát találni neked. Itt divat az önkéntesség. Juteszembe, ma volt a Rákellenes nap vagy valami hasonló. Erre abból jöttem rá, hogy az utcák tele voltak önkéntes diákokkal, akik a mellrák elleni kutatásra gyűjtöttek pénzt.

28 szeptember, 2006

Baggot Street

Ma a Baggot Street-et fedeztem fel. Azért pont azt, mert Mr. Stokes, aki az Orientation-t tartotta nekünk, ajánlotta ezt a környéket. Jó környék, van minden, és nincs túl messze a központtól sem.

Találtam egy élelmiszerüzletet, ahol olyan Innocent smoothie-t is találtam, amiről eddig csak olvastam: banános-ananászos-kókuszos. Nagyon finom! Ezenkívül találtam itt mosodát, háztartási- és barkácsboltot és egy csomó ügyvédet. Sok itt az ügyvéd.

Amire kezdek lassan rájönni, hogy az írek napközben meglógnak a munkahelyükről, beszabadulnak egy élelmiszerüzletbe, vagy Café-ba, és esznek vmi snack-et ebédre. Egy szendvicset, salátát, kis előre sült husit miegymást. Aztán gondolom este otthon a főétkezés a vacsora a családdal. Azt hiszem nálunk is kezd ez kialakulni, csak otthon kevesebb a lehetőség a városaban valami jót enni. Itt sokféle hami van, ami közül lehet választani - erre vannak berendezkedve.

27 szeptember, 2006

Telefonvásárlás és vacsora

Ma jó napom volt. Voltam néhány könyvesboltban, vettem telefont és este még vacsizni is elmentünk Párommal.

A könyvesboltban főleg a szakácskönyveket nézegettem, gondoltam megtanulok ír módra főzni. De aztán rájöttem, hogy a könyv nehéz dolog, és idefele is majdnem 20kg-os volt a csomagom, úgyhogy azt majd később.

De a telefon mindenképp kézipoggyászban utazik, tehát azt lehet venni. Vettem is egy csinos kis Nokia-t, hogy a Párommal normálisan tudjuk tartani a kapcsolatot. A telefonboltban én azt hiszem kivételesen egy ír eladót fogtam ki, de ez szimplán véletlen szerintem.

Kártyás telefont vettem, mert előfizetésest csak ír lakosok vehetnek. De ez jó is nekem. No meg kaptam rá egy csomó pénzt ajándékba. Öt Eurót csak azért, mert új ügyfél vagyok. Aztán 20-at azért, mert online regisztráltam. Nekem tetszik ez a rendszer. :)

Viszont amikor hazavittem, és kicsomagoltam, nagyon megijedtem. A töltőjén három lapos érintkező van, nem a két kerek, amit megszoktam. De aztán megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy itt a konektorok is ilyenek...

Ma vettem magamnak egy kis kenyeret itthonra, hogy legyen mit enni. Az üzletben ezeket három csoportba osztják: Healthier breads (egészségesebb kenyerek), White breads (fehér kenyerek) és Bake at home products (Süsd meg otthon termékek). Sok helyen látom, hogy próbálnak sok egészséges terméket gyártani. Ezekre külön fel is hívják a figyelmet, hogy tudd, most valami jót eszel. Rendes tőlük, nem?

Vacsorázni a Temple Bar-ban voltunk. A Pub-ok jó része már tele volt, mire odaértünk. De aztán csak találtunk egyet, ahol még volt egy szabad asztal, és ír kaját is lehetett enni. Párom valami lasagne félét evett, én pedig valamilyen casserole-t, azaz egytálételt. Fincsi volt mindkettő. Én megkostóltam a Guiness-t is, de nem mondom, hogy a kedvencem lesz. Tulajdonképpen a fekete színe is elég bizar.

26 szeptember, 2006

Újabb nap

Újabb nap telt el. Párom dolgozott, én a várost igyekeztem felfedezni. No meg az időt is elütni valahogy, ami egyedül nem is mindig olyan könnyű. No de azért csak sikerült.

Este bementem Párom elé a munkahelyére, és egy kollegájával hármasban beültünk egy Pub-ba. Bent ültünk le, mert kint van a dohányzó sarok. Zárt publikus helyen tilos dohányozni. Párom kollegája eredeti angol, valahonnét északról jött. Nem mondom, jól beszél. :)

Mivel ma semmi extra izgalmas nem történt, és semmi érdekeset nem tanultam az írekről, nem is húzom tovább ezt a bejegyzést. :)

25 szeptember, 2006

Egyedül a városban

Ma volt a párom első munkanapja. Egyelőre sejtésem sincs, hogy milyen volt, mert még most (18:30) sincs itthon. Úgyhogy mesélek inkább a saját napomról.

Én a városban csatangoltam. Elmentem a buszvállalat főhadiszállására, hátha ott kapok térképet a buszútvonalakról. Esélytelen, elfogyott nekik. De legalább csinos kis turistatérképük volt, abból hoztam magamnak.

Aztán betértem egy turistaboltba. Először végignéztem az összes pólót, zoknit, boxeralsót, esernyőt, kulcstartót, nyakkendőt, konyharuhát, öngyújtót, dísztárgyat, tányért, radírt, piknikező takarót és nem is tudom már mi mindent. A közös jellemzőjük az volt, hogy vagy lóherékkel voltak tele, vagy feketék voltak és Guiness felirat tündökölt rajtuk. Ez a két dolog jellemzi az íreket. Aztán vettem néhány képeslapot, és továbbsétáltam.

Később épp ki akartam lépni az egyik áruházból, amikor rájöttem, hogy engem reggel átvertek. A TV-ben ugyanis azt állították, hogy ma biztosan nem lesz eső, sőt, még felhő sem. De ott az áruház előtt határozottan esett. Úgyhogy én határozottan visszaléptem az áruházba, és vettem egy esernyőt. Ernyőt szinte mindenhol lehet itt kapni. Na jó, a mobiltelefon boltban talán nem. De a nagyobb élelmiszerüzletekben már igen. :) Az ernyő amit én vettem a legkisebb és legkönnyebb, amit valaha láttam. Még a majdnem legkisebb női táskában is elfér!

Ebédre vettem magamnak kenyeret, salátát és felvágottat. A legtöbb felvágott elég nagy kiszerelésű, és mivel hűtőnk nincs, nem akartam olyat venni. De találtam kicsit. Igaz, ez gondolom gyerekeknek van kitalálva, de egész fincsi is volt. Batman-es volt a felvágott amit én vettem, de láttam Tom és Jerry-set is. Kétféle húsból csinálják, és a sötétebből mintát rajzolnak a világosabba. Ezzel aztán játszhat reggel a gyerek reggeli közben. Szinte el tudom képzelni, amit Batman néha lecsap a reggelizőasztalon levő rosszfiúkra... :)

24 szeptember, 2006

Első benyomások Dublinról (második rész)

Éjjel esett. Sokat. Én egyre inkább gondolkodom egy gumicsizma beszerzésén. Annál is inkább, mert mindenhol hatalmas tócsák vannak.

Reggel elmentünk misére. Kicsit elkéstünk, de sokan jöttek még utánunk is. A bejáratnál volt egy nagy doboz, amiben papírok voltak. Vettem egyet, gondoltam az énekek vannak rajta. Nem. Az egész mise szövege rajta volt! Még a "Hiszek egy" is, a "Mi atyánk" viszont nem. Úgyhogy azt majd még meg kell szereznünk angolul, hogy meg tudjuk tanulni. :)

Adakozás, adománygyűjtés. Az nagyon megy itten. Már a templom bejáratánál találkoztunk egy nővel, aki valamilyen jótékony célra gyűjtött adományokat. Aztán a mise után egy másik nő szólalt fel, hogy szintén hasonló célra neki is adományozzunk.

Délután elindultuk a városba, egy régi házat akartunk megnézni. De sajnos olyan sokára jött csak a busz, hogy már lekéstük a múzeumot. Úgyhogy az egyik boltban vettünk szendvicset, smoothie-t és a Trinity College parkjában el is fogyasztottuk. Nagyon szép park, hatalmas, de csak az egyik a sok közül, amelyek a College-hoz tartoznak. Nagy főiskola, sok szép épülettel és jónéhány parkkal. Rengeteg biciklitárolójuk is van, itt tényleg divat a biciklis közlekedés.

Persze nem is csodálom, amilyen buszaik vannak.. Na jó, a busszal önmagában nincs gond. Vagy emeletesek, vagy csuklósak, de inkább emeletesek. A menetrend az, ami valójában lehetetlen. Legalábbis számomra. Nincs kiírva sehol a busz útvonala, csak néhány főbb megálló. De hogy közben hol áll meg, és pontosan merre megy, az titok. Meg így persze az is, hogy kb. mikor várható. Kb. 10 percenként járnak csúcsidőben, ami azért jóval ritkább, mint amit otthon megszoktam. Ennek ellenére sosincs olyan tömeg rajtuk, mint a 7-esen szokott lenni. Gondolom a sok biciklis miatt.

A buszra jegy nélkül kb. lehetetlen felszállni. A bérlet mágnescsíkos, és be kell tenni az autómatába, amire a vezető figyel. Jegyet a vezetőnél lehet venni, nagyon profi kis gépe van hozzá, hogy a különböző tarifákat tudja kezelni. Ha mégis lejárt bérlettel utaznál, vagy nem lenne jegyed, igen borsos pótdíjat kell fizetni. Helyszínen 30EUR, később 500EUR és 3 hónap börtön is lehet belőle.

A szendvicset meg közben el is felejtettem, pedig az is megérdemli, hogy szóljak róla. Az orrom előtt rakták össze a boltban. Két hatalmas szelet barna kenyér, margarin, három nagy szelet felvágott, paradicsom, saláta, sajt. Nagyon fincsi volt, és jó adag. :)

23 szeptember, 2006

Első benyomások Dublinról (első rész)

Kezdjük közvetlen közerlről, a szobánkról. Elég csöpp is szobánk van a tetőtérben. Az ablakunk az utcára, de inkább a tűzlépcsőre néz. Van egy tetőablakunk is, úgyhogy világos a szoba. Van itt egy kényelmes franciaágy, éjjeliszekrénykék, két karosszék, egy kis kerek asztal, egy pipereasztal székkel, szekrényke és minibár rajta tévével. Ez valójában sok bútor, szűkös is a hely egy kicsit. Nekem a minibár a kedvencem. Ugyanis nem a szokásos cuccok vannak benne, hanem vízforrarló, teáskanna, két csésze, tea, kávé (normál és koffein mentes), cukor (fehér és barna), csomagolt teasütemény, és kávétejszín.

A fürdőszobánk is aranyos. A mosdó két szélén van külön a hideg és a meleg vizes csap. Én nem tudom ez miért jó, de langyos vizet kizárólag úgy tudnak előállítani, ha a mosdóban keverik. Ugyanez van a kádnál is. Ott szerencsére lehet tusolni is. Ehhez nem külön csap van, hanem egy doboz, két tekerővel. Az egyikkel a víz erősségét lehet szabályozni, a másikkal a hőmérsékletét.

Nagyon jó kis reggelit ettünk. Kaptunk egy-egy pohár narancslevet, aztán lehetett választani kávé és tea között. Müzli és egy két kompót ki van rakva svédasztal jellegűen, a többit hozzák. Párom Irish Breakfast-ot evett, ami a következőkből állt: white and black pudding - szerintünk véres és májas hurka, csak vastagabb és szeletelve, ausages - kis kolbászkának kinéző furcsa képződmények, nagyon zsírosak, bacon - no ez itt színhús, nem zsíros, de meg van sütve és poached egg - ami vmi furcsa módon főtt tojás (talán ez a buggyantott tojás?). Én szimpla rántottát ettem füstölt lazaccal, az finom és könnyű volt.

Reggeli után nyakunkba kaptuk a várost, besétáltunk a központba. Sétáltunk egyet a Grafton Street-en, a helyi Váci utcán. Sok ember volt az utcán, vásárolgattak lelkesen. Mi még csak nézelődtünk, ismerkedtünk a környezettel. Aztán elsétáltunk egy nagyon szép parkba is (St. Stephen's Green). Ott sajnos elkezdett esni az eső, úgyhogy elindultunk hazafele. Úgy fest, itt nem igazán szabad ernyő vagy esőkabát nélkül elhagyni a fedett területeket. Az írek teljes természetességgel veszik elő az ernyőiket a táskájukból, vagy sétálnak tovább, ha épp nincs náluk. Teljesen része az életüknek az esős időjárás.

Dublinban nagyon helyes kis házak vannak, főleg két szintesek. Szinte mindegyikhez jár kis előkert, vagy legalább egy mini lépcső. A bejárati ajtók általában boltívesek, sokszor egy-egy oszlop is van a két oldalukon. Nem barnák, hanem piros, sárga, kék és zöld színekben is pompáznak. Szerintem nagyon jól néznek ki. A régi házak piros téglából épültek, nagyon barátságosak. Kicsik, egy ház egy családé. A kertekben vannak pálmafák is.

A séta közben beugrottunk egy Spar-ba, és ittunk egy Innocent Smoothie-t. Azt hiszem málnás-epreset. Fincsi volt, tényleg nagyon-nagyon gyümölcsös! A gyártó szerint más nincs is benne, és azt hiszem igaza van. Egy élmény, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, ha itt jár.

Délután jött értünk Mr. Stokes, és elvitt minket Orientation-ra, vagyis a mercijével körbevitt minket a városban. Sokat magyarázott, hogy hol érdemes majd lakást bérelni. Ja igen, vannak lakásaik is, ezek kb. négy emeletes épületekben vannak, és azok is egész csinosak - legalábbis kívülről. Belülről most sajnos nem tudtunk egyet sem megnézni. De sebaj, lesz majd lehetőség arra is. Egyelőre meg van mit látni az utcán is.

Holnap jön a folytatás, addig türelem és kitartás! :)

21 szeptember, 2006

Az első nap Dublinban

Gondolom észrevettétek, hogy bizony nem fejlődött a blogom az utóbbi napokban. Sajnos a páromnak nem volt még laptop-ja, az iPAQ-emről meg nem tudtam elérni ezt az oldalt. De most már nincs semmi akadály, amíg a párom tusol, vagy fogat mos, enyém a gép. Én meg élek is ezzel a lehetőséggel. :) No de jöjjön a beszámoló.

Péntek este indultunk Budapestről. A szülők vittek ki minket a reptérre, külön autóval. Mivel más úton mentünk, teszteltük, is, hogy melyik a gyorsabb. A budai alsó rakpartos útvonal volt a nyerő, bár a gyorsforgalmi kivételével mi is jól haladtunk. :) A reptéren gyorsan becsekkoltunk, kötöttünk biztosítást, aztán vártunk. Sokat. Idővel azért csak bementünk a váróba is, és meglestük a gépünket. Szép zöld gép volt, a farkán a háromlevelű lóherével. Az íreknek ez nemzeti jelképe, és (mint azóta rájöttem) imádják mindenhova odarajzolni.

A gépen alig ültünk le, a stewardess-ek, bocsánat, flight assisstant-ek, máris kezdték a bemutatójukat. Még a mentőmellényes részt is, elvégre szigetre mentünk a tenger felett. A gép jó nagy volt, kétszer 3-mas sorok. Nagyon kényelmes bőr üléseink voltak, a fejtámla hajlítható volt. Én ültem az ablak mellett, de sajnos nem sokat láttam - sötét volt...

Mivel az Aerlingus Budapest és Dublin között "fapados" módban üzemel, kaját sajnos nem kaptunk. Be kellett érnünk azzal a két hatalmas szendviccsel, amit párom apuja nyomott a kezünkbe még a reptéren.

Az út egy kicsit hosszú volt, bár a légiutaskísérők próbálkoztak szórakoztatni minket. Végigkínálták a fizetős hamikat, és még vásárolni is lehetett volna. Árultak mindenféle marhaságot: figurás golyóstollat, sudoku játékot, órát, ékszert, kártyát, golflabdát. Nem vettünk semmit. Elvégre milyen dolog már a levegőben ülve vásárolni??

A repétren Mr. Stokes várt ránk. No nem a "Csengetett, Mylord?" Stokes-a, hanem a Relocation Office-é. Pocakja neki is volt, de a modora jobb, és szemüveget is visel. Hatalmas luxusmercédesszel jött elénk, és behozott minket a hotelünkhöz, bocsánat, a B&B-nkhez.
A különbség az, hogy a B&B családi kézben van, kisebb, barátságosabb. Engem az angol házakra emlékeztet. Szép tapéta a falon, kristálycsillár, aprómintás szőnyeg mindenütt, keskeny lépcsők. A reggelizőhely nagyon elegáns, szép porcelánnal van terítve. Remélem a hami is jó lesz, már sokat hallottam az ír reggeliről, szívesen meg is kóstolnám végre.

De most inkább megyek aludni, és majd holnap folytatom a beszámolást. :)

Jájj

Jájj bizony. Holnap utazunk. Szinte hihetetlen, hogy eljutottunk idáig, eddig mindig olyan messzinek tűnt az a nap. Most meg már csak egyet alszunk, a holnapi napot (várhatóan) végigrohanjuk, aztán felülünk a gépre és már itt sem vagyunk. Nekem könnyű, én most még csak két hétre megyek ki. Ez szinte csak egy kis őszi nyaralás. No de a párom onnan megy tovább tréningre hat hétre... Ő most két hónapra hagyja itt az országot...

Várom már az utazást, kíváncsi vagyok milyen lesz Dublinban. Mindenki azt mondja, gyönyörű hely, csak sokat esik. De nem gond, már elképzeltem, hogy veszek csinos gumicsizmát, meg esőkabátot (mondjuk mintásat, vagy rózsaszínt), és máris nem lesz borongós a hangulatom. Gondolom másoké sem, ha így meglátnak. :)