Az első nap Dublinban

Gondolom észrevettétek, hogy bizony nem fejlődött a blogom az utóbbi napokban. Sajnos a páromnak nem volt még laptop-ja, az iPAQ-emről meg nem tudtam elérni ezt az oldalt. De most már nincs semmi akadály, amíg a párom tusol, vagy fogat mos, enyém a gép. Én meg élek is ezzel a lehetőséggel. :) No de jöjjön a beszámoló.

Péntek este indultunk Budapestről. A szülők vittek ki minket a reptérre, külön autóval. Mivel más úton mentünk, teszteltük, is, hogy melyik a gyorsabb. A budai alsó rakpartos útvonal volt a nyerő, bár a gyorsforgalmi kivételével mi is jól haladtunk. :) A reptéren gyorsan becsekkoltunk, kötöttünk biztosítást, aztán vártunk. Sokat. Idővel azért csak bementünk a váróba is, és meglestük a gépünket. Szép zöld gép volt, a farkán a háromlevelű lóherével. Az íreknek ez nemzeti jelképe, és (mint azóta rájöttem) imádják mindenhova odarajzolni.

A gépen alig ültünk le, a stewardess-ek, bocsánat, flight assisstant-ek, máris kezdték a bemutatójukat. Még a mentőmellényes részt is, elvégre szigetre mentünk a tenger felett. A gép jó nagy volt, kétszer 3-mas sorok. Nagyon kényelmes bőr üléseink voltak, a fejtámla hajlítható volt. Én ültem az ablak mellett, de sajnos nem sokat láttam - sötét volt...

Mivel az Aerlingus Budapest és Dublin között "fapados" módban üzemel, kaját sajnos nem kaptunk. Be kellett érnünk azzal a két hatalmas szendviccsel, amit párom apuja nyomott a kezünkbe még a reptéren.

Az út egy kicsit hosszú volt, bár a légiutaskísérők próbálkoztak szórakoztatni minket. Végigkínálták a fizetős hamikat, és még vásárolni is lehetett volna. Árultak mindenféle marhaságot: figurás golyóstollat, sudoku játékot, órát, ékszert, kártyát, golflabdát. Nem vettünk semmit. Elvégre milyen dolog már a levegőben ülve vásárolni??

A repétren Mr. Stokes várt ránk. No nem a "Csengetett, Mylord?" Stokes-a, hanem a Relocation Office-é. Pocakja neki is volt, de a modora jobb, és szemüveget is visel. Hatalmas luxusmercédesszel jött elénk, és behozott minket a hotelünkhöz, bocsánat, a B&B-nkhez.
A különbség az, hogy a B&B családi kézben van, kisebb, barátságosabb. Engem az angol házakra emlékeztet. Szép tapéta a falon, kristálycsillár, aprómintás szőnyeg mindenütt, keskeny lépcsők. A reggelizőhely nagyon elegáns, szép porcelánnal van terítve. Remélem a hami is jó lesz, már sokat hallottam az ír reggeliről, szívesen meg is kóstolnám végre.

De most inkább megyek aludni, és majd holnap folytatom a beszámolást. :)