Ez-az otthon maradt

Még Dublinban a taxiban ülve döbbentem rá, hogy párom ajándékát bizony a lakásban felejtettem. A hiba nem végzetes, majd megkapja, amikor hazaértünk, de azért ciki..

Aztán a repülőn még egy dolog eszünkbe jutott. A jogosítványainkat is otthon felejtettük. Mindketten. Úgyhogy nem autóval, hanem vonattal mentünk Bécsbe.

Párom tegnap vett vonatjegyet. Nagyon kényelmesen utaztunk, a kabinban végig egyedül voltunk. Bécsben az állomáson eltartott egy darabig, amíg kiderítettük, hogy milyen tömegközlekedési jegyet akarunk venni, de azért csak megoldottuk.

Két darab metróval és pici sétával ott is voltunk a Regina-nál. Először egy modern szobát kaptunk, ami nem igazán tetszett, és ráadásul dohányzós szoba volt, füstszaggal. Kértünk egy másikat, kaptunk. Háromágyast. Mikor már javában pakoltunk kifele, felszóltak a portáról, hogy sajnos szükségük van a háromágyasra, de mindjárt mutatnak nekünk másik kétágyast, válasszunk.

Jött is pár perc múlva az egyik portásfiú és három szobát mutatott. A középső mellett döntöttünk, mert annak még régi típusú berendezése volt, és az ablaka egy kis térre nézett. Beköltöztünk, kipakoltunk, majd estefele sétálni indultunk.

Útközben bementünk egy étterembe, ahol szerencsére találtunk nemdohányzó helységet. A vacsora végére azonban sajnos ide is átszivárgott a cigifüst. Sétáltunk még egy jót, elmentünk a Burghoz, a Freyung Passage viszont sajnos már zárva volt.