Hazalátogatás

Reggel a lányokért jött a macskapanziós, és elvitte őket. Egy kis mikrobusz jellegű autóval jött, aminek a hátulja úgy volt kiképezve, hogy ott jól elférjenek a macskahordozók. Be is tette a lányokat egymás mellé és elindult velük.

Mi meg rohantunk vissza pakolni, párom reggel még karácsonyi ajándékokat csomagolt. Közben kiderült, hogy most meg tudunk szabadulni a párom által gyártott könyvespolcoktól és a maradék faanyagainktól. Ugyanis az egyik felső szomszéd felújít, és megengedte, hogy bepakoljunk a konténerbe.

A reptérre szokás szerint rohantunk. Ráadásul mivel Ryanair-rel utaztunk, a reptér végén, egy "féregnyúlványban" volt a kapunk, ahova több mozgó- és normális járdán jutottunk el. A gépre nem adnak helyjegyet, úgyhogy egy hosszú sor végére álltunk be, igen rosszkedvűen. Az ellenőrzés után buszra szálltunk, azzal vittek a géphez. A gép mindkét ajtaja nyitva volt, mi a hátsó ajtón "rohamoztunk". Szerencsére találtunk egymás melletti ülőhelyet.

A gépen sokkal sűrűbbek a sorok, mint egyéb repülőtársaságoknál, amit eddig tapasztaltam. A felső rekeszek viszont persze nem nagyobbak, úgyhogy elég macera elrakni a hivatalosan "szigorúan egy darab" kézipoggyászt, ami több esetben is inkább kettő volt, plusz a kabátok. A pilótafülkéből többször bemondták, hogy igyekezzünk helyet foglalni, mert hamarosan jó lenne felszállni...

Végül csak leült mindenki, a légiutaskísérők minden csomagot eltüntettek valahova, elindultunk. Igen hamar indult is az ennivaló osztás, ami viszont roppant lassan ment a csapatnak. Utána jött az egyéb termékek árusítása, majd még egy gyors kör kajaosztás.

Nem mondanám, hogy kedvenc élményeim közé sorolnám a Ryanairrel való utazást, de minden rendben volt. Picit késtünk, a reptéren már nagyon vártak minket a szülők.