Guiness storehouse

Jártam délelőtt a Guiness Storehouse-nál. Már a környéken érezni, hogy valami van a levegőben. Leginkább sörszag. :) De nem ám olyan, mint itthon, valamivel illatosabb. Bár nekem sosem lesz a kedvenc illatom.

Elég nehezen találtam meg a bejáratot, de aztán csak sikerült. A kiállítást nem néztem meg, csak a turistaboltot. Minden Guiness-es. De tényleg: a játékkártyától a fürdőköpenyig, a konyhai edényfogótól a boxeralsóig, a golyóstolltól a golflabdáig. :) Ja igen, és mindre rá van írva: nézd meg, hogy eredeti terméket vegyél! Van egy kis tanúsítvány a termékeken.

Amikor kijöttem a "boltlból" nagyot vigyorogtam. Fölfele még mozgólépcsőn jöttem. Lefele már a hátsólépcsőn gyalogosan kellett menni. Ugyan minek ilyenkor még kényeztetni a vendéget? Kifele menet megnézte az ember a kiállítást, esetleg még vásárolt is, most már nem kell udvarolni neki. Persze lehet, hogy csak hely nincs a mozgólépcsőre, de azért aranyos, nem?

Temple bar (délelőtt)

Ma délelőtt elsétáltam a Temple bar-hoz. Gondoltam megnézem a pub-okat alaposan, kényelmesen. Ember alig volt arra, inkább csak takarítószemélyzetet láttam. Illetve volt egy gyorsétterem, ahol volt némi élet. Talán azért, mert kb. az volt az egyetlen hely, ami nyitva volt. :)

Különben elég változatos a felhozatal, mármint ami az éttermeket és pub-okat illeti. Tényleg van ott minden, minden pénztárcát és ízlést szívesen kiszolgálnak. Nekem a The Auld Dubliner nevű hely tetszett meg nagyon. Egyrészt hagyományos pub kinézete van, másrészt néhány este élő zene is megy. Remélem lesz este hely, mert akkor talán oda ugrunk be vacsorázni.

Jópofa volt így kihaltan is az a rész, a helyes macskaköves kis utcácskáival. No és nem csak pub-ok és zeneboltok vannak ott. Találtam borbélyt is. Azzal hirdetik magukat, hogy arcmasszírozással és vmilyen meleg pakolással is kedveskednek vendégeiknek. De a rajz, amin éppen a borotvaéles késsel matat a borbély a vendég bepacsmagolt arcán számomra mégiscsak hátborzongató.

Kezdek belejönni

Bizony. Két dologba: a buszos és a gyalogos közlekedésbe. Elsőre egyik sem egyszerű.

A buszos közlekedés azért nehéz, mert menetrend nincs. Valami térkép jellegűt lehet szerezni, de azon sincsenek megállók, csak úgy nagyjából az útvonal. A megállókban is csak 3-4 nagyobb megálló van kiírva a buszokhoz. Tehát leginkább intuicós alapon kell fel-le szállni a buszról.

A gyalogos közlekedést meg egész jól meg lehet szokni egy idő után. Bár, bevallom, még ma is meglepődtem egyszer, hogy sofőr nélküli autó jön felém. De aztán rájöttem, hogy nem a modern technikával állok szemben, csupán a szigetlakók a túloldalon ülnek az autóban. Nem csoda, ott van a kormány is. :)

Vacsora egy Thai étteremben

Délelőtt szokás szerint a városban talpaltam. A hidegre való tekintettel betértem egy pulcsiboltba (The Sweater Shop) és vettem is egy csinos darabot. Mivel rengeteg szép darabjuk volt, eltartott egy darabig, amíg választottam. Mire sikerült, ki is sütött a nap. :) A boltot különben érdemes megnézni, nem csak kézzel kötött gyapjú és cashmere pulóvereket, de sapkákat, gyönyörű sálakat, poncsókat és kabátokat is árulnak.

Ma este egy Thai étteremben voltunk vacsorázni. Az étterem nagyon kis hangulatos volt, eléggé tele asztalokkal. Az asztalokon volt mécsestartó, vizeskancsó (valami ezüstszínű fémből, nagyon jól nézett ki) és szép kék mintás porcelánban tálaltak. A falakon sötétbarna fa borítás volt, thai képek (tömött aranyszínű elefántok, ilyesmik) lógtak. A felszolgálók szerintem thai emberkék csinos thai ruhában. Némelyikük sajnos alig beszélt angolul. De kedvesek voltak nagyon. Jó hamit ettünk, de piszok csípőset. Nem vagyok benne biztos, hogy ma reggel érezni fogom, hogy milyen íze van bárminek is. :) A hely érdekes volt, de azt hiszem maradunk a hagyományos Pub-oknál, ez egyszeri élménynek elég volt.

Kastélylátogatás

Ma délelőtt elmentünk buszos kirándulásra. Tíz körül a városban
felvett minket a városnéző busz, és elvitt Dublin Bay-be, megnézni egy kastélyt. Pontosabban a Malahide kastélyt. A sofőr volt egyben az idegenvezetőnk is. Barátságos, idős úr volt, aki az út elején még egy matrózdalt is előadott Molly Malone-ről, a hölgyről, aki a képen is látható. A szobra a Grafton Street-en áll Dublinban.

A kastély szép volt, ott is kaptunk vezetést. A vezetés valójában úgy nézett ki, hogy amint a csoport bement egy-egy helységbe, ott elindult egy hangfelvétel, és elmondta, a tudnivalókat. Szép, régi "családi ház" volt ez tulajdonképpen. Valójában a család egyik leszármazottja még mindig él, de nem itt, hanem Ausztráliában.

Gyönyörű hatalmas park is járt a kastélyhoz. Sok fa és fű, néhány fekete holló és turisták jellemezték most a parkot. No meg szél. Eső ott épp nem volt, de az az egész túra alatt kerülgetett minket, ma ilyen esős napunk volt. Remélem holnap majd megint látjuk a napocskát is. :)

Munkakeresés és önkéntesség

Rájöttünk, munkát kell keresnem. Most ezt az egy hetet még átvészelem, de hosszú távon ez nem jó rendszer. Tegnap a Baggot Street-en láttam is egy Employment Centre-t, és végignéztem az álláshirdetéseket. Illetve csak a part-time job-okat. Ezek között leginkább olyan egyéneket keresnek, akik gyerekekre vigyáznak, idős embereknek segítenek a házimunkában vagy a bevásárlásban. De vannak titkárnői és recepciós állások is, viszont azok minimum 1-2 év gyakorlatot várnak el. Bár ezek csak a kifüggesztett ajánlatok, az épületben bent nem jártam.

Aztán szörfölgettem a neten is egy kicsit, és találtam egy oldalt, ahol önkéntes munkákra lehet jelentkezni. Regisztrálni kell, és akkor a megadott adataid (képesítések, készségek, érdeklődési kör) alapján segítenek munkát találni neked. Itt divat az önkéntesség. Juteszembe, ma volt a Rákellenes nap vagy valami hasonló. Erre abból jöttem rá, hogy az utcák tele voltak önkéntes diákokkal, akik a mellrák elleni kutatásra gyűjtöttek pénzt.

Baggot Street

Ma a Baggot Street-et fedeztem fel. Azért pont azt, mert Mr. Stokes, aki az Orientation-t tartotta nekünk, ajánlotta ezt a környéket. Jó környék, van minden, és nincs túl messze a központtól sem.

Találtam egy élelmiszerüzletet, ahol olyan Innocent smoothie-t is találtam, amiről eddig csak olvastam: banános-ananászos-kókuszos. Nagyon finom! Ezenkívül találtam itt mosodát, háztartási- és barkácsboltot és egy csomó ügyvédet. Sok itt az ügyvéd.

Amire kezdek lassan rájönni, hogy az írek napközben meglógnak a munkahelyükről, beszabadulnak egy élelmiszerüzletbe, vagy Café-ba, és esznek vmi snack-et ebédre. Egy szendvicset, salátát, kis előre sült husit miegymást. Aztán gondolom este otthon a főétkezés a vacsora a családdal. Azt hiszem nálunk is kezd ez kialakulni, csak otthon kevesebb a lehetőség a városaban valami jót enni. Itt sokféle hami van, ami közül lehet választani - erre vannak berendezkedve.

Telefonvásárlás és vacsora

Ma jó napom volt. Voltam néhány könyvesboltban, vettem telefont és este még vacsizni is elmentünk Párommal.

A könyvesboltban főleg a szakácskönyveket nézegettem, gondoltam megtanulok ír módra főzni. De aztán rájöttem, hogy a könyv nehéz dolog, és idefele is majdnem 20kg-os volt a csomagom, úgyhogy azt majd később.

De a telefon mindenképp kézipoggyászban utazik, tehát azt lehet venni. Vettem is egy csinos kis Nokia-t, hogy a Párommal normálisan tudjuk tartani a kapcsolatot. A telefonboltban én azt hiszem kivételesen egy ír eladót fogtam ki, de ez szimplán véletlen szerintem.

Kártyás telefont vettem, mert előfizetésest csak ír lakosok vehetnek. De ez jó is nekem. No meg kaptam rá egy csomó pénzt ajándékba. Öt Eurót csak azért, mert új ügyfél vagyok. Aztán 20-at azért, mert online regisztráltam. Nekem tetszik ez a rendszer. :)

Viszont amikor hazavittem, és kicsomagoltam, nagyon megijedtem. A töltőjén három lapos érintkező van, nem a két kerek, amit megszoktam. De aztán megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy itt a konektorok is ilyenek...

Ma vettem magamnak egy kis kenyeret itthonra, hogy legyen mit enni. Az üzletben ezeket három csoportba osztják: Healthier breads (egészségesebb kenyerek), White breads (fehér kenyerek) és Bake at home products (Süsd meg otthon termékek). Sok helyen látom, hogy próbálnak sok egészséges terméket gyártani. Ezekre külön fel is hívják a figyelmet, hogy tudd, most valami jót eszel. Rendes tőlük, nem?

Vacsorázni a Temple Bar-ban voltunk. A Pub-ok jó része már tele volt, mire odaértünk. De aztán csak találtunk egyet, ahol még volt egy szabad asztal, és ír kaját is lehetett enni. Párom valami lasagne félét evett, én pedig valamilyen casserole-t, azaz egytálételt. Fincsi volt mindkettő. Én megkostóltam a Guiness-t is, de nem mondom, hogy a kedvencem lesz. Tulajdonképpen a fekete színe is elég bizar.

Újabb nap

Újabb nap telt el. Párom dolgozott, én a várost igyekeztem felfedezni. No meg az időt is elütni valahogy, ami egyedül nem is mindig olyan könnyű. No de azért csak sikerült.

Este bementem Párom elé a munkahelyére, és egy kollegájával hármasban beültünk egy Pub-ba. Bent ültünk le, mert kint van a dohányzó sarok. Zárt publikus helyen tilos dohányozni. Párom kollegája eredeti angol, valahonnét északról jött. Nem mondom, jól beszél. :)

Mivel ma semmi extra izgalmas nem történt, és semmi érdekeset nem tanultam az írekről, nem is húzom tovább ezt a bejegyzést. :)

Egyedül a városban

Ma volt a párom első munkanapja. Egyelőre sejtésem sincs, hogy milyen volt, mert még most (18:30) sincs itthon. Úgyhogy mesélek inkább a saját napomról.

Én a városban csatangoltam. Elmentem a buszvállalat főhadiszállására, hátha ott kapok térképet a buszútvonalakról. Esélytelen, elfogyott nekik. De legalább csinos kis turistatérképük volt, abból hoztam magamnak.

Aztán betértem egy turistaboltba. Először végignéztem az összes pólót, zoknit, boxeralsót, esernyőt, kulcstartót, nyakkendőt, konyharuhát, öngyújtót, dísztárgyat, tányért, radírt, piknikező takarót és nem is tudom már mi mindent. A közös jellemzőjük az volt, hogy vagy lóherékkel voltak tele, vagy feketék voltak és Guiness felirat tündökölt rajtuk. Ez a két dolog jellemzi az íreket. Aztán vettem néhány képeslapot, és továbbsétáltam.

Később épp ki akartam lépni az egyik áruházból, amikor rájöttem, hogy engem reggel átvertek. A TV-ben ugyanis azt állították, hogy ma biztosan nem lesz eső, sőt, még felhő sem. De ott az áruház előtt határozottan esett. Úgyhogy én határozottan visszaléptem az áruházba, és vettem egy esernyőt. Ernyőt szinte mindenhol lehet itt kapni. Na jó, a mobiltelefon boltban talán nem. De a nagyobb élelmiszerüzletekben már igen. :) Az ernyő amit én vettem a legkisebb és legkönnyebb, amit valaha láttam. Még a majdnem legkisebb női táskában is elfér!

Ebédre vettem magamnak kenyeret, salátát és felvágottat. A legtöbb felvágott elég nagy kiszerelésű, és mivel hűtőnk nincs, nem akartam olyat venni. De találtam kicsit. Igaz, ez gondolom gyerekeknek van kitalálva, de egész fincsi is volt. Batman-es volt a felvágott amit én vettem, de láttam Tom és Jerry-set is. Kétféle húsból csinálják, és a sötétebből mintát rajzolnak a világosabba. Ezzel aztán játszhat reggel a gyerek reggeli közben. Szinte el tudom képzelni, amit Batman néha lecsap a reggelizőasztalon levő rosszfiúkra... :)