Egy békés szombat

Nos, ma nem sok minden történt velünk. Itthon voltunk. Párom dolgozott, én kitakarítottam a lakásban.

Elmentünk bevásárolni is. Itt ez sajnos nem olyan kényelmes, mint ahogy otthon megszoktam. Nincs autó. Én meg nem szívesen cipelek egy csomó ásványvizet, tejet, smoothie-t. De párom eljött velem, úgyhogy megtöltöttük egy picit a konyhát megint.

Na, majd talán holnap tudok valami izgalmasabbról is hírt adni.

Yess!

Ma leginkább csavarogtam a városban. Aztán valamikor este felhívott a srác, hogy megkaphatjuk a lakást, ha szeretnénk. Persze hogy szeretnénk. :) Hétfőn megyünk aláírni a papírokt. Jön velünk egy hivatalos személy is, aki segít nekünk, hogy minden rendben legyen. Átnézi a lakást és a szerződést, nehogy a kis apróbetűk áldozatai legyünk. Remélem mindent rendben talál majd.

Lakáskeresés

Na, ma már nem csak virtuálisan kerestem lakást, hanem élőben is megnéztem hármat. Az első lakáshoz hatalmas harcok árán jutottam csak el. A térkép szerint nincs messze a DART-tól (ez az ő egyetlen HÉV vonaluk), max. 15 perc gyalog. Na jó, hagyok rá 30 percet, gondoltam én, akkor biztos minden rendben lesz. Rendben is volt, épp időben oda is értem. Az út nem volt hosszabb, mint gondoltam. Csak szelesebb és esősebb. Vízszintes jégesőt és erős szelet a térkép sehol nem jelölt. Sebaj.

A második meglepetés a lakásban ért. A hirdetés szerint - 'pets allowed' - vihetjük a macskáinkat is. Amikor azonban naívan rákérdeztem, a pasi nagy kerek szemekkel nézett rám, és azt mondta, hogy biztos eltévesztettem. Arról szó sincs, apartmanba nem engednek be háziállatot. Talán ha házat bérelünk. Na jól van, úgysem tetszett a hely mikroklímája.

Tehát hazamentem, letettem száradni a kabátom, az átázott cipőm és sapkám. Visszamásztam az internetre, és tovább keresgéltem. Találtam egy másik lakást. Tetszett, közel van a párom munkahelyéhez és a bevásárló negyedhez is. Úgyan nincs szó róla, hogy lehet-e macskát vinni, de úgy fest a kiírás nem jelent semmit. Meg kell próbálni. Felhívtam a számot, megbeszéltünk egy időpontot. Én egy kb. 60 éves pasira számítottam, a főbérlő azonban egy kb. 30 éves legalább 2 méter 10 magas srác. Roppant laza, de jó fej. A lakás elég rossz beosztású, de épp most újítják fel, tágas (90 nm) és barátságos. Tetszik nagyon. Rákérdezek a macskákra is. Azt mondja, őt aztán nem zavarja. Van állítólag valami kikötés a ház szabályzatában, de ha nem mutogatjuk a szomszédoknak, akkor felőle jöhetnek. Remélem páromnak is fog tetszeni a hely.

Még este megnézünk már együtt egy másik lakást. Jóval messzebb van, mint az előző, de még mindig nem rossz helyen. Csinos lakás, bár vannak gondjai. Pl. van két alulméretezett fürdőszoba egy normális helyett, a konyha túl pici és tele van mindennel, amire nincs szükségünk. Tetszik is meg nem is. A pasi, aki megmutatta, 10 percen belül választ akar kapni tőlünk, mert jön a következő néző. Nem válaszolunk, ilyen hirtelen nem lehet egy nem tökéletes lakás mellett dönteni. Azt hiszem lecsúsztunk róla, de nem bánom. Még kifele megkérdezzük a macskákat is, de egyértelműen elutasítja a dolgot. Nos, erről ennyit. Bízzunk a második lakásban, hátha a miénk lesz.

Bankügyek, lakáskeresés

A mai nap mindkettőnk számára mozgalmas volt. Párom a bankügyeket próbálta intézni, én meg a lakáskeresést. Mindketten mérsékelt sikerrel jártunk...

Páromnak a Bank of Ireland-nál van számlája. Délután próbáltunk társkártyát csináltatni számomra, hogy kényelmesebben tudjam intézni a bevásárlásokat, ne kelljen mindig cash-ről gondoskodni. Nos, nem ment. Náluk olyan, hogy társkártya nem létezik. Csak olyan számla lenne a megoldás, amelyik kettőnk nevén van. Igenám, de ahhoz nekem is igazolnom kell az állandó lakcímemet, ami egyelőre kb. lehetetlen. Több okból is, de leginkább azért, mert itt még nincs olyanom. Átmentünk az AIB-hez, de a helyzet semmivel sem lett jobb. Úgyhogy visszasétáltunk az ATM-hez, vettünk fel pénzt. Nem baj, legalább hamarabb megismerkedem az Euro apróval. :)

Lakáskeresés sem egy egyszerű hadművelet itt. Van egy internetes oldal, ahova a magánszemélyek és ügynökségek is feltöltik az adatbázisukban szereplő lakásokat. A lakások 99,9%-ban bútrozottak, és persze ritkán a te ízlésednek megfelelően. Na jó, ezen még túlteszem magam, elvégre csak egy évről van szó. Lakásnézéshez természetesen időpontot kell egyeztetni, és akkor a lakás előtt találkozol az ügynökkel vagy a landlord-dal személyesen. Ez nem lenne gond Budapesten, ahol van tömegközlekedés. De itt az nem létezik. Van két villamos, egy HÉV és jónéhány távolsági busz. Ezek ugyan a városban is megállnak rengeteg helyen, de hogy hol, azt maximum tapasztalat útján lehet kideríteni. Mert menetrend, az aztán nincs. Illetve van, de a 20 megállóból talán 2 ha rajta van...

Szóval marad a gyaloglás. Ami kellemes elfoglaltság, ha nem esik az eső és nem fúj a szél. Ilyenkor egy kicsit kellemetlenebb. No sebaj, edzett lány (majd el felejtem, már férjezett asszony) vagyok én, megy ez nekem így is. :)

Bevásárlások

Ma egyedül voltam. Párom reggel elment dolgozni. Én is vele együtt akartam elindulni, de csak két órával később sikerült. :) Amíg itthon tébláboltam megettem az ebédemet (a tegnap esti vacsi második felét) reggelire, úgyhogy elindultam ebédet szerezni.

Először mégis egy hajszárítót vettem, mert hirtelen ráeszméltem, hogy az bizony nincs nálunk. Jó kis darab, de nagyon hülyén néz ki a hatalmas ír dugó a végén. Aztán vettem még csupa hasznos holmit, mint mosószer, mikrózható ebéd, sampon stb. A mosószer nagyon jópofa. Kis tabletták, olyasmi, mint amit a mosogatógépekbe szoktak dobni. De bio, és állítólag elég környezetbarát is. A samponnal bajban voltam. Nem találtam sehol az otthon megszokott márkákat. Na jó, Loreal volt, meg még vmi hasonló de azt elvből nem veszek. Aztán vettem valamit, de csak remélni tudom, hogy működni fog.

Vettem hamit is, hogy legyen itthon a hűtőben meg a spájzban ez-az. Nem egyszeű feladat. Mindent fel kell térképezni, egészen más termékeik vannak. Egy csomó minden nincs, van helyette más. Müzlit például alig találtam. Itt csak mindenféle pelyhek vannak. Azok minden színben, formában és ízben, de hagyományos müzlit csak a Tesco-nál találtam. No sebaj. A joghurtokkal is küzdöttem egy darabig, a kenyérválasztást meg egyszerűen feladtam. Majd holnap, ma nem eszünk kenyeret.

Ebédre megettem a mikrós hamimat, az fincsi volt nagyon. A másikat a párom ette meg este, úgyhogy holnap megint nézhetek valami ebédnek valót magamnak.

A vásárlást leszámítva itthon voltam, és az interneten lakást kerestem. Rengeteg kiadó lakás van, de a tény, hogy macskákat is szeretnénk hozni magunkkal, azért eléggé szűkíti a kört. Szerencsére nem lehetetlen így sem jót találni, de meg kell dolgozni vele. Sebaj, a kis szőrös négylábúak megérdemlik. :)

Újra Dublinban

Na, itt vagyok újra. Közben történt ez-az, pl. nevet változtattam. Na nem csak úgy, férj is jár ám hozzá. :) De a blog szempontjából nem ez a lényeg. Hanem mi is?

Nos, így nagy hirtelen nem is tudom mivel is kezdjem. Talán kezdem onnan, hogy hajnali fél 5-kor keltünk Londonban, hogy elérjük a 6:50-es gépet. Kicsit korán volt, de azért valahogy megoldottuk. Aztán kijutottunk szépen a reptérre is, félig taxival, félig a reptéri expresszel. A Heathrow és az egyik londoni metróállomás között 15 percenként expresszvonat közlekedik, ami mindössze 15 perc alatt kint van a reptéren. Nagyon kényelmes járat és még tv is van rajta. A check-in után viszont belassultunk. Legalább 20 percig álltunk sorba, mire végeztünk a security check-kel. Még a cipőinket is levetették. Alig értük el miattuk a gépet, de azért sikerült. Az út elég rövid volt, hipp-hopp ott voltunk Dublinban.

Ott már szerencsére gyorsabban mentek a dolgok. Szerencsére vártak minket a reptéren, és behoztak az apartmanunkhoz. Párom munkahelyétől kb. 3 percre van gyalog ajtótól ajtóig, tehát jó helyen. De az apartman különben nem nagy cucc, elég modern és kopasz. Na jó, vannak képek a falon, amiket már egészen kezdek megszokni, de tetszeni sosem fognak. No mindegy, egy hónapot azért ki lehet húzni itt minden további nélkül.

Párom reggel/délelött dolgozni ment, én meg itthon pakolásztam. Igyekeztem belakni egy picit a lakást, de nem könnyű, nincs nálunk semmi, amivel otthonossá lehetne varázsolni. No majd holnap veszek vmi alapanyagot, amiből lehet alkotni valamit.

Voltam ugyan a városban, de csak szendvicset vettem éhenhalás ellen, meg nézelődtem egy picit, hogy kiismerem-e még magam. Nagyjából igen. :)

Este pedig elmentünk vacsizni a törzshelyünkre. Most is tetszett a hely, bár új felszolgálónk volt. De jó volt, hogy legalább nekünk ismerős volt a hely, tudtuk hol van és mire számíthatunk. Ez jó érzés volt.

Guiness storehouse

Jártam délelőtt a Guiness Storehouse-nál. Már a környéken érezni, hogy valami van a levegőben. Leginkább sörszag. :) De nem ám olyan, mint itthon, valamivel illatosabb. Bár nekem sosem lesz a kedvenc illatom.

Elég nehezen találtam meg a bejáratot, de aztán csak sikerült. A kiállítást nem néztem meg, csak a turistaboltot. Minden Guiness-es. De tényleg: a játékkártyától a fürdőköpenyig, a konyhai edényfogótól a boxeralsóig, a golyóstolltól a golflabdáig. :) Ja igen, és mindre rá van írva: nézd meg, hogy eredeti terméket vegyél! Van egy kis tanúsítvány a termékeken.

Amikor kijöttem a "boltlból" nagyot vigyorogtam. Fölfele még mozgólépcsőn jöttem. Lefele már a hátsólépcsőn gyalogosan kellett menni. Ugyan minek ilyenkor még kényeztetni a vendéget? Kifele menet megnézte az ember a kiállítást, esetleg még vásárolt is, most már nem kell udvarolni neki. Persze lehet, hogy csak hely nincs a mozgólépcsőre, de azért aranyos, nem?

Temple bar (délelőtt)

Ma délelőtt elsétáltam a Temple bar-hoz. Gondoltam megnézem a pub-okat alaposan, kényelmesen. Ember alig volt arra, inkább csak takarítószemélyzetet láttam. Illetve volt egy gyorsétterem, ahol volt némi élet. Talán azért, mert kb. az volt az egyetlen hely, ami nyitva volt. :)

Különben elég változatos a felhozatal, mármint ami az éttermeket és pub-okat illeti. Tényleg van ott minden, minden pénztárcát és ízlést szívesen kiszolgálnak. Nekem a The Auld Dubliner nevű hely tetszett meg nagyon. Egyrészt hagyományos pub kinézete van, másrészt néhány este élő zene is megy. Remélem lesz este hely, mert akkor talán oda ugrunk be vacsorázni.

Jópofa volt így kihaltan is az a rész, a helyes macskaköves kis utcácskáival. No és nem csak pub-ok és zeneboltok vannak ott. Találtam borbélyt is. Azzal hirdetik magukat, hogy arcmasszírozással és vmilyen meleg pakolással is kedveskednek vendégeiknek. De a rajz, amin éppen a borotvaéles késsel matat a borbély a vendég bepacsmagolt arcán számomra mégiscsak hátborzongató.

Kezdek belejönni

Bizony. Két dologba: a buszos és a gyalogos közlekedésbe. Elsőre egyik sem egyszerű.

A buszos közlekedés azért nehéz, mert menetrend nincs. Valami térkép jellegűt lehet szerezni, de azon sincsenek megállók, csak úgy nagyjából az útvonal. A megállókban is csak 3-4 nagyobb megálló van kiírva a buszokhoz. Tehát leginkább intuicós alapon kell fel-le szállni a buszról.

A gyalogos közlekedést meg egész jól meg lehet szokni egy idő után. Bár, bevallom, még ma is meglepődtem egyszer, hogy sofőr nélküli autó jön felém. De aztán rájöttem, hogy nem a modern technikával állok szemben, csupán a szigetlakók a túloldalon ülnek az autóban. Nem csoda, ott van a kormány is. :)

Vacsora egy Thai étteremben

Délelőtt szokás szerint a városban talpaltam. A hidegre való tekintettel betértem egy pulcsiboltba (The Sweater Shop) és vettem is egy csinos darabot. Mivel rengeteg szép darabjuk volt, eltartott egy darabig, amíg választottam. Mire sikerült, ki is sütött a nap. :) A boltot különben érdemes megnézni, nem csak kézzel kötött gyapjú és cashmere pulóvereket, de sapkákat, gyönyörű sálakat, poncsókat és kabátokat is árulnak.

Ma este egy Thai étteremben voltunk vacsorázni. Az étterem nagyon kis hangulatos volt, eléggé tele asztalokkal. Az asztalokon volt mécsestartó, vizeskancsó (valami ezüstszínű fémből, nagyon jól nézett ki) és szép kék mintás porcelánban tálaltak. A falakon sötétbarna fa borítás volt, thai képek (tömött aranyszínű elefántok, ilyesmik) lógtak. A felszolgálók szerintem thai emberkék csinos thai ruhában. Némelyikük sajnos alig beszélt angolul. De kedvesek voltak nagyon. Jó hamit ettünk, de piszok csípőset. Nem vagyok benne biztos, hogy ma reggel érezni fogom, hogy milyen íze van bárminek is. :) A hely érdekes volt, de azt hiszem maradunk a hagyományos Pub-oknál, ez egyszeri élménynek elég volt.