Bekukucskált a tavasz

Bizony. Bekukucskált. A mai bevásárlás után az egyik parkon keresztül jöttem haza. Határozottan tavasz illat lengte körül az egészet. Nagyon jó volt. De attól tartok ez nem garancia arra, hogy holnap nem fog esni vagy fújni a szél.. Mindenesetre a tavasz első jelei nagyon jót tettek a hangulatomnak. Tavasszal minden sokkal barátságosabb, még én is. :)

Este bekötöttük végre a mosógépet, kaptam hozzá kábelt. A mosógép a konyhából átköltözött a fürdőbe, hogy a konyhában elférjen a mosogatógép. De itt a fürdőben sajnos nincs áram, úgy kellett szerezni. Párom jól kitalálta, hogy a fűtéscsövek mellett a falon jöttünk át egy kábellel. A végére dupla konnektort raktunk, így végre nem kell a nappaliban hajat szárítani.

CO alarm érkezett

Ma reggel végre megérkezett a CO-riasztónk. Már nagyon vártuk, az utóbbi időben éjszakánként nem fűtöttünk. A gázkazánunk - ami mellesleg egy kb. 30 éves matuzsálem - a hivatalos vélemény szerint biztonságosan működik. De ettől függetlenül ezt a kis riasztót igencsak ajánlotta nekünk a gázszerelő, úgyhogy vettünk egyet. Most fent éktelenkedik a tálalószekrény tetején.

A mai napot ma egészen házon belül töltöttem. El akartam menni délután a városba, de aztán elmaradt. Volt itthon is tennivaló bőven, de semmi izgalmas.

Ágyneművásárlás

Az első napirendi pont ma a vendégháló, vagy más néven rumliszoba kiürítése volt. Mivel eddig nem volt szükség arra a szobára, az összes cuccot, aminek hirtelen nem találtuk a helyét, oda hordtunk be. De most már szükség lesz rá, ki kell hordani onnan mindent. Nem tűnik egyszerű feladatnak.

Ma elindultam ágynemű huzatot venni a vendéghálóba. Ez is úgy kezdődött, hogy először meg kellett érteni, hogy itt mit hívnak paplanhuzatnak, párnahuzatnak stb. Aztán a méretet kellett megtalálni, és végül még valami csinosat is. De nagy sokára azt hiszem sikerült teljesíteni az összes kritériumot. Igaz, legalább egy órát nézelődtem a boltban. :)

Bútorvásárlás

Ma elmentünk bútort nézni. Szükségünk van egy tv-állványra, egy számítógép asztalra, legalább egy könyvespolcra, és jól jönne egy CD-tartó is. Egyik "városnéző" sétám alkalmával felfedeztem egy Bargaintown nevű bútoráruházat. Elég olcsó, de azért jó dolgokat árulnak. Elsétáltunk oda.

Találtunk is ezt-azt magunknak. Vettünk két könyvespolcot, egy cipőtartót és egy számítógépasztalt, ami jó lesz TV-állványnak is. Taxival hoztuk haza a cuccokat, mert a házhozszállításra pár napot várni kellett volna. És még akkor sem tudják megmondani, hogy délelőtt vagy délután hozzák a cuccost. Taxit hamar fogtunk egyet, fizettünk és hazajöttünk.

Itthon nekiálltunk összeszerelni a cuccokat. Én a cipőtárolónak álltam neki, párom a számítógé asztalnak. Aztán egyszercsak abbahagyta. Ugyanis kiderült, hogy rossz asztalt hoztunk el, nem azt, amelyiket akartuk. Elnézték a boltban, mi meg nem ellenőriztük a dobozt. Próbáltuk felhívni őket, de már nem vették fel a telefont. Talán majd holnap. Remélem ki tudjuk cseréltetni.

A könyvespolcokat és a cipőtárolót azért összeszereltük. Csinosak lettek, a helyük is megvan, és még be is rendeztem őket. A könyvespolcokra ráment néhány órám, de most legalább tisztességesen néznek ki a könyveink és a szobának is jót tett.

Állásinterjú

Ma délelőtt voltam állásinterjún. Egy kb. tanár-segédi állásra jelentkeztem. Van itt egy intézmény, ahol enyhén vagy jobban fogyatékos ill. egészséges, csak rosszul beszélő gyerekeket tanítanak beszélni. A tanárnő keres asszisztenst, aki a keze alá dolgozik. Tetszene a munka, a nő is szimpatikus.

Ami gond: az álláshirdetésben az szerepelt, hogy a munka szerdától-péntekig tartana. Az interjún kiderült, hogy a szombat is benne van a pakliban. Ráadásul májusban elköltöznek innen a központból, kb. egy órányira. Na ez a kettő így együtt már sok, ha fel is vesznek, akkor is nemet kell mondanom. Kár, mert egyelőre kb. 10 perc sétára lett volna tőlünk a hely, és a félmunkaidős megoldás is nagyon tetszett volna, és maga a munka is. No mindegy, majd csak találok mást. :)

Inter? Nyet...

Megpróbáltunk broadband internetet szerezni magunknak. Nem egyszerű ez sem. Az egyik szolgáltatónál (ami épp az otthoni UPC itteni megfelelője) lehetne rendelni tv-t és netet is. Igenám, de mi épp kilógunk a lefedettségük alól, nekünk csak tv-t tudnának adni. Ahhoz is alá kell írni egy egy éves szerződést, nincsen olyan, hogy határozatlan idejű, még magasabb áron sem. Ráasdásul azt, hogy nem tudnak netet adni nekünk, kb. 2 hét alatt sikerült kideríteniük. Mi még karácsony előtt jeleztük az igényünket, amivel ők úgy január elején tudtak végre foglalkozni.

Aztán nekiálltunk más szolgáltatókat nézni, de csak ADSL-t találtunk, amihez meg telefon kéne, ami nekünk nincs, és nem is terveztük, hogy lesz.

Végül párom talált egy szolgáltatót, aki jónak tűnik. Rajta vagyunk a listájukon, remélem hamar el is intézik a dolgot. De ami a legjobb benne, legalábbis párom számára, hogy van sport csatornájuk, amin tud NFL-t nézni élőben. :)

Álláskeresés

Ma főleg álláskereséssel töltöttem a napot. Délelőtt a neten nézelődtem, aztán ebéd után elmentem az egyik Employment Centre-be. Kaptam kis tájékoztató füzetet, egy rakat linket, és megmutatták az ottani érintőképernyős álláskeresőket. Sajnos nyomtatni épp nem tudtam, úgyhogy kis nézelődés után inkább hazajöttem, és itthon folytattam a keresgélést.

Jónéhány helyre elküldtem az önéletrajzom, titkárnői vagy recepciós állásokra jelentkeztem. Kicsit furcsa, hogy az, ami otthon előny lett volna, itt épp csak alapkövetelmény. Mármint az angoltudásom. A némettudásom meg nem nagyon tudom hasznosítani, vagy csak még nem találtam meg, hogy hol.

Találtam még egy tanári állás jellegűt. Van itt a közelben egy iskola, ahol enyén sérült gyerekeknek segítenek megtanulni beszélni. Itt kéne az egyik csoportban a tanárnőnek segíteni. Azt hiszem ez tetszene, hiszen tanítás és gyerekek. Majd meglátjuk mi lesz.

Fodrász

Ma voltam végre fodrásznál. Már nagyon aktuális volt a dolog, a vágás és a festés is igencsak hiányzott már a hajacskámnak. Nem messze tőlünk találtam egy fodrászatot, ahova aztán ma el is mentem.

Először a központi irányítóval találkoztam. Ez valójában egy kedves hölgyet jelent, aki folyton úgy csinált, mint akinek rengeteg és roppant fontos dolga van. Leültetett engem is egy székbe, aztán már hívta is az egyik fodrászt, hogy akkor jöjjön, és álljon neki a hajamnak. Jött is egy nő, megbeszéltük, hogy mit szeretnék, és el is kezdődött a közel két és fél órás ceremónia. A végén elégedett voltam az erdménnyel, ami szerencse, mert egy vagyonba került.

Aztán napközben nem csináltam semmi extrát. Este viszont előkerültek a macskák. Még csak szóban, mert egyelőre nincsenek itt. Már a blog elején írtam, hogy az utaztatásuk elég körülményes és macerás. Most viszont már közeledik az időpont, amikor jöhetnek, úgyhogy sokat beszélgetünk róluk és tervezgetjük a dolgot nagyon. Majd beszámolok a részletekről.

Néhány feketepont Dublinnak

Most, lassan egy hónap ittlét után, ismét piros- és fekete pontokat gondoltam osztani Dublinnak. Sajnos az utóbbi időben történt egy-két olyan dolog, ami miatt most feketéket kap. Talán majd ha itt a tavasz, és minden zöldebb lesz, kap pirosakat is. :)

Ugyan EU tagország, de nincsen normális szelektív szemétgyűjtés. Van egy-két szelektív szemét gyűjtő udvar, de nagyon kevés. Ha épp nem laksz a köelében, vagy nincs autód, akkor esélytelen, hogy használni tudd őket. Ez engem roppant mód bosszant.

A bankrendszer csapnivaló. Az még csak hagyján, hogy Proof of Address (lakcímigazolás) nélkül nem engednek bankszámlát nyitni, vagy társkártyát csináltatni. De a bank minden nap csak 10-16 óra között van nyitva, amikor ugye mindenki más is a munkahelyén van. Azonkívül az átutalás (Dublinon belül!) az valami hihetetlenül extra dolognak minősül. Egyszeri átutalást nem is nagyon tudnak teljesíteni, vagy legalábbis ezt állítják. Rendszeres átutalási megbízást már tudnak, de az is bonyolultan működik: telefonon regisztrálod a bankszámlaszámot, ahova utalni akarsz. Ezután vársz 5 munkanapot, és utána már - szerencsére interneten - nyugodtan át is utalhatsz. Na jó, telefonon is van lehetőséged azonnal utalni, de max. 500Eur-t, ami néha kevés. Pl. ha lakbért fizetnél, és az első adagot akarod hirtelen átutalni.

Az ATM-eknél rendszeresen látok 15-20 embert sorban állni, mert szeretnének pénzt felvenni. Ezt ugyan nem egészen értem, hogy miért van így. A boltokban, ha kártyával fizet az ember, van lehetőség készpénzfelvételre. Igaz, a kártyás fizetés enélkül is igen lassú, lehet, hogy emiatt nem szeretik annyira. Bár számomra még mindig inkább a lassú kártyás fizetés, mint a folytonos aprókeresgélés a kicsit még mindig ismeretlen Euró érmék között.

Az időjárást és a tömegközlekedés hiányát már említettem párszor, ha jól emlékszem. Bár a napokban megint meglepődtem azon, hogy itt esténként nem csak az úttesten, de a járdán is komoly forgalmi dugók tudnak kialakulni - a gyalogosok között.

Ja igen, a vízszolgáltatás. Nekünk mázlink van, a házban a földszinten van egy nagy kompresszor, az segít, hogy legyen víznyomás a csövekben. Ez a zuhanynál ugye aránylag fontos. De ahol ez nincs, ott lakásonként szerelnek fel ún. Power-Shower-eket, hogy ne a csak a zuhanyból véletlenül éppen kieső vízből lehessen tusolni.

Claim form

A mai délelőttöt alvással töltöttük.

Aztán koradélután, olyan egy óra magasságában megreggeliztünk. Utána nekiálltunk kitölteni a ClaimForm-ot a Crown számára. Ez az a cég, aki a dobozainkat szállította. Mivel egy-két apróság eltört, felvettük velük a kapcsolatot. Leírtuk, hogy mi tört el, mi mennyire volt biztosítva, és mennyit szeretnénk abból visszakapni.

Sajnos ez a történet sem egyszerű. Innét kezdve hivatalos formanyomtatványokat kell töltögetnünk. Amin jó lenne beírni, hogy a tárgy, amit vettünk mennyibe került akkor, és mikor vettük. Egy ajándék koktélospohár blokkját őrizgessem évekig? Ezt komolyan gondolják? Na jó, van más lehetőség is. Beírhatjuk, hogy most mennyibe kerülne megvenni. Ehhez csatolni kell interneten fellelt árat is. Na jó, felleltünk árakat, beírtuk őket. Aztán még fotót is készítsünk a törött cuccokról, és csatoljuk azt is.

De a legaranyosabb a könyvespolc. Ugyanis egy-két sarkát egy picit leütötték, és az egiyk oldalán van egy jó nagy horzsolás. A könyvespolcra, mivel csak sérült, a biztosítási érték 1/4-ét gondoltuk visszakérni. Ehhez az kell (állítólag), hogy kihívjunk egy asztalost, aki kiállít egy hivatalos papírt, hogy mennyi lenne a javítás, vagy hogy a polc javíthatatlan. Ha van kiszállási díj, arról kérjünk számlát és csatoljuk, mert az is ők fizetik.

Annyira logikátlan. Valószínűleg a biztosítás összege több volt, mint amit visszakérünk, de úgy fest muszáj végigmenni az összes lépcsőfokon. Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény.

Aztán este megfőztem a csülköt és a lencsét is. A lencse inkább sárgaborsófőzelékre hasonlított, amikor elkészült, de fincsi lett. Jó nagy adagot ettünk mindketten. :)