24 november, 2007

Szánkóztunk

Reggel aránylag korán felébredtünk. Elfogyasztottuk a tegnapi második joghurtomat és párom tejcsijét - az erkély remek hűtőszekrényként viselkedett - és terveket szövögettünk. Szánkózni, vagy legalábbis túrázni akartunk, valami havas helyen. Térképeket nézegettünk, az internetet böngésztük és tervezgettünk. Aztán mivel nagyon sokra nem jutottunk, lementünk reggelizni. A szállodában rajtunk kívül csak egy másik pár volt, ők már túlvoltak a reggelin, úgyhogy egyedül ettünk.

A reggelinél az egyik legaranyosabb dolog a müzli volt. Nem tálba volt kirakva, hanem előregyártott egyszemélyes adagok közül lehetett választani. Olló is volt mellé készítve. Azonkívül pedig itt is igen finom, igazi kenyeret és zsemlét adtak felfújt péksütemények helyett. Roppantul élveztem a dolgot. Ja, és reggelire a tea és kávé mellett forró csokit (valójában kakaót) is lehet választani. Nyamm.

Reggeli után elindultunk. A Tourist Office zárva volt, úgyhogy az állomáson próbáltunk információhoz jutni. Nem sok jóval kecsegtettek. Végül vettünk két vonatjegyet egy közeli magasabban levő helyre, hátha ott majd több szerencsével járunk. Ott már bőven volt hó, de ott sem igazán tudtak mit mondani arról, hogy merre szánkózzunk. Végül csak béreltünk egy szánkót, hogy legalább egy kisebb dombon elszórakázzunk vele. Eleinte el is voltunk, aztán meguntuk. Találunk egy pályát, amin a szánkó jel is kint volt, hát elindultunk azon lefele.

El is jutottunk valameddig. Konkrétan egy sífelvonóig. Akkor gyanús lett, hogy nem jó helyen járunk, és az is, hogy a visszaút az vagy a felvonó, vagy a sípálya. A felvonót választottuk. A felvonóőr roppant kedves volt: mivel jegyet ott nem tudtunk venni, és különbeni szánkóval voltunk, azt mondta, majd éppen be fogja csukni a szemét. :) Annyira becsukta, hogy még segített is nekünk felülni szépen a felvonóra. Az utat nem mondanám, hogy nagyon élveztem, de tény, hogy a kilátás gyönyörű volt.

Amikor visszaértünk, leadtuk a szánkót és hami után néztünk. Az állomáson levő csinos kis étterem meglehetősen füstös volt, úgyhogy távolabb sétáltunk. Találtunk egy nyitvatartó éttermet, ahol volt nemdohányzó rész is - bár üresen. De szerencsére engedtek minket ott enni. Ettünk Tagessuppe in Brötli (Napi leves kenyérben) - roppant gusztusos és finom volt.

Utána még volt valamennyi időnk a vonatindulásig. Picit sétálgattunk és építettünk egy igazi fehér hómacit. Legalábbis a felsőrészét. :)

Otthon egymás után fincsi kádfürdőt vettünk (közben nagyon örülünk, hogy nem tusolós szobát választottunk) és bebújtunk az ágyba. Bár csak 7 óra volt, én kb. fél órán belül álomba is zuhantam. Azt hiszem párom sem maradt fent túl sokáig, őt is elfárasztotta a friss levegő.

Nincsenek megjegyzések: