Irány az Alpok

Reggeli után autóba ültünk és elindultunk. Konkrét tervek nem voltak, valami havas helyre pályáztunk. Az útikönyvet böngészve hamar ráakadtunk a Jungrau Region-ra, hát arra fele indultunk.

Útközben megálltunk Luzern-ben. Találtunk ún. Kék zónát, ahol másfél órán keresztül ingyenesen lehet parkolni a városban. Otthagytuk az autót, és gyorsan nekiindultunk az útikönyv szerint javasolt sétaútvonalnak. Luzern roppant helyes kisváros: freskók a házak oldalain, a folyóban (ami olyan tiszta, hogy leláttunk az aljáig) hattyúk, kacsák, sirályok együtt laknak. Az nagyon jópofa volt, ott sokat nézelődtünk. Végre ugyanis láttuk, hogy mit művelnek a kacsák és a hattyúk a víz alatt. Porszívóznak. :) Valójában nem, de a hattyú például roppant ügyesen pásztázza végig a csőrével a köveket, ennivaló után kutatva. Egy jópofa kacsafajta pedig valami hihetetlen lábmozgatási technikával tartja magát lent a mélyben. De a tollas állatokon kívül átsétáltunk két fahídon, amiknek a tetejét festmények díszítették, láttunk aranyos szökőkutakat, romantikus sikátorokat és egy öt kilós Nutellát.

A körséta után visszaültünk az autóba és tovább indultunk. Már magasabban jártunk, bent a hegyekben, amikor ismét kiszálltunk egy picit az autóból. Csak láttunk egy tavat, és gondoltuk megnézzük alaposabban. A tó Brienz névre hallgatott, és kék színe volt. Halvány világoskék. Gyönyörű volt. Az egyik hegyoldalban láttunk vízesést.

Aztán visszaültünk, és mentünk tovább. Végül Lauterbrunnen-ben kötöttünk ki. Fel akartunk menni Mürren-be, de sehogysem találtuk az utat. Ott a Tourist Office-ban viszont elmondták, hogy nem véletlenül. Mürren-be csak Cable Car-ral (Libegő) lehet eljutni. Ekkor arról lemondtunk. De szerencsére a közelben volt Wengen is, ahol állítólag van hó, és oda vonat is megy. Az autót egy parkolóházban kellett hagyni, és fogaskerekű vasút vitt minket fel Wengen-be, egy hivatalosan autómentes kis faluba.

Ezen a környéken meglehetősen sok fogaskerekű vasút közlekedik, és mint később megtudtam, a Cable Car is elég gyakori "közlekedési eszköz". Persze érthető, a hegyke magasak és néhol elég meredek a hegyoldal. Az érdekes az volt, hogy az aránylag sok vasutat és libegőt úgy helyezték el, hogy nem éreztem a természet megerőszakolását. A vonat és a hegy megbékéltek egymással.

Wengen egy túra- és síközpont, amikor valamelyiknek szezonja van. Mivel mi épp a kettő között jártunk arra, elég kihalt volt a falu és a 23 szállodából összesen 3 volt nyitva. Az egyikben kivettünk egy szobát aztán lementünk a boltba venni tejcsit és valami harapnivalót. Nagyon fincsinek tűnő joghurtok hada közül választottam magamnak kettőt - nem sikerült jobban szűkítenem a kört. A szobánk erkélyén elfogyasztottuk, majd ágyba zuhantunk. Ja igen, havat is találtunk. :)