26 november, 2007

Shopping...

Városnéző túrára indultam, de az útikönyvben javasolt séta körülbelül egytizedénél elakadtam. Akkor végleg. Az egyhuszadánál még csak ideiglenesen. :)

Ugyanis az történt, hogy az úton, ahol el kellett indulnom, igen rövid idő alatt szembejött egy Chocolatier (Édességbolt) ahova be kellett néznem. Aztán persze be kellett mennem, aztán körbe kellett sétálnom... Nem vettem semmit, csak alaposan megnéztem a sok és változatos és szép és jópofa csokit és bonbont.

Aztán folytattam a sétát. Az első hobbiboltig. Ott ért utol párom sms-e, hogy ebédre vár. Találkozik egy magyar kollégájával, akit én is ismerek. Úgyhogy akkor már nem volt időm folytatni a sétát, mennem kellett enni. Finomat.

Délután ismét nekiindultam a sétának, de a hobbiboltnál megint elakadtam. Most már vettem is néhány csini gyöngyöt, meg madzagot hozzá. Aztán lemondtam a városnézésről, és az orromat követkve, kirakatokat nézelődve sétálgattam.

Betértem később még egy boltba, ahol megláttam egy (meglepő módon) rózsaszín felsőt, amiről úgy éreztem, hogy feltétlenül szükségem van rá. Pláne, mert a frissen szerzett gyöngyök, illetve inkább az azokból készült nyaklánc jól mutatna rajta.

Aztán este bementem páromhoz a munkahelyére. A kollegái vacsorázni akarnak, csapatostul, úgyhogy menés lesz. Még korán volt, úgyhogy elsétáltunk megnézni a karácsonyi vásárt. A Főpályaudvaron volt, és hangulatos nagyon. Főleg az ott kapható hamik miatt: sajtos melegszendvics, főtt sonka mustárral és kenyérrel, szilvásgombóc (de nem krumplis tésztával). Megkóstoltunk véletlenül mindent... Aztán rohantunk a megbeszélt találkahelyre.

Egy ausztrál étterembe mentünk - sajnos füstös volt a hely, de ezt leszámítva hangulatos. Egy hosszú asztalnál kaptunk helyet mi öten. Az asztal túlsó végén már ültek ketten, és később még két embert odaültettek középre. Az étlapon szerepelt krokodil steak, kenguru kolbász, emu valami és hasonló jópofaságok is. Mi párommal egy vegyes előétel-tálat kértünk, amiben mindezeket megkóstolhattuk. Nem tudom, hogy valójában mit ettem, de ízlett. Ketten a csapatból desszertet is kértek - nekünk az már nem fért el a bendőnkben. Pedig csinos volt, sajnáltam, hogy ki kellett hagynom.

Nincsenek megjegyzések: