Városnézés is jutott

Ma már sikerült várost is néznem. Az útikönyvet már visszaadtam, úgyhogy megint az orromat követtem. Különböző villamosokkal elindultam különböző irányokba, és leszálltam, ahol valami helyeset láttam. Például egy piacot. Igazi, egyszerű zölségpiacot. Volt ott minden: szép saláták, zölségek, gomba, gyümölcsök. De volt hal, sajt és péksütemény is. Meg egy-két jópofaság, de főleg a hétköznapi dolgok. Barátságos volt nagyon.

Láttam az operaházat, sétálgattam romantikus macskaköves sikátorokon, élveztem a tömegközlekedést - és észrevettem, hogy itt kevés a taxi (valószínűleg nincs rá olyan szükség). Betértem még egy gyöngyboltba, édességboltba és élelmiszerüzletbe is. Csak úgy, kíváncsiságból.

Aztán koradélután találkoztunk párommal a vasútállomáson, és mentünk ki a reptérre. A reptér most is roppant kihalt volt, mint amikor érkeztem. Leadtuk a bőröndjeinket, átsétáltunk - vonatoztunk a kapuhoz. Még volt egy kis időnk, hát leültünk enni egy-egy szendvicset. Aztán észbekaptunk, hogy itt a jegyen szereplő boarding time-ot lehet, hogy be is tartják, úgyhogy gyorsan odarobogtunk - még felengedtek a gépre. Na jó, nem volt vészes, de pontosak ezek a svájciak. Meg olyan kis fegyelmezett, rendes nép.

Az úton minden rendben volt, párom dolgozgatott, én magazint olvastam meg szundítottam. A reptérről egyenesen a macskapanzióhoz mentünk, felkaptuk a lányokat és irány haza. A lányok láthatóan roppantul örültek nekünk, de különben jól néztek ki, minden rendben volt velük.