14 január, 2008

Költözetetők jöttek és mentek

Ma reggel 10 utánra vártuk a költöztetőket, de már 10 előtt csöngettek. Sajnos reggelizni sem maradt már időnk. Négy pasi jött, elfoglaltak egy-egy szobát illetve a konyhát és a folyosót, majd nekiálltak. Hihetetlen gyorsan mozgott a kezük, szinte gyártották a dobozokat. A tengeri (valójában persze óceáni) és a légi csomagunk összesen 76 doboz lett. Sokkal több, mint amennyivel jöttünk (az csak 42 volt), de ebben benne van az is, hogy most kisebb dobozokat használtak. Valamennyit gyarapodtunk is pesze az egy év alatt: két részes tálalószekrény, 2 könyvespolc és egy cipőspolc, valamint a ruhaszárító.

Amikor a költözők elmentek, elmentünk ebédelni párom munkahelyére, az "üzemi étkezdébe". Ő utána picit még bent maradt valamit elintézni, én pedig otthon tettem rendbe a dolgokat. Délután eljött az egyik kolleganőm, elvitte a vasalódeszkát amit megvett és egy csomó kaját, macskakaját és almot, amit mi nem használtunk el, és magunkkal sem vihettünk. Sajnos az USA-ba nem engednek be élelmszert...

Késődélután nekiálltunk alaposan kitakaritani, aztán szóltunk a landlord-nak, hogy jöhet megnézni és átvenni a lakást. Nagyon rendesek voltunk ám, még az ablakokat is lemostuk, kívülről is. Ami a mi ablakainknál egyáltalán nem triviális feladat. Alan mindent rendben talált, még az is lehet, hogy visszaadja a deposit-ot. Az üvegajtóval is meg volt elégedve - ami nagy megnyugvást jelentett a számunkra.

Miután elment, nagyjából bepakoltuk a bőröndöket és leültünk vacsorázni. Miután a költöztetők elvitték a nappaliból a kanapéról és a fotelekről a takarókat, a lányokat nem engedtük a nappaliba - az üvegajtónak köszönhetően nem kellett szobába zárni őket, a lakás felét használhatták. Viszont, hogy ne legyünk pofátlanok, mi is csak azt a részét használtuk a lakásnak. Vacsorára a háloszóbai komódora terítettünk magunknak. Fa késeket, műanyag poharakat és kanalakat megtartottunk, hogy tudjunk mivel és miből étkezni. Hangulatos volt az utolsó dublini vacsoránk. Időben akartunk lefeküdni a hosszú út előtt, de ez sajnos nem sikerült.

Nincsenek megjegyzések: