Bizony. Még velem is megesik néha. Ma este például nem sikerült ebédet főznöm holnapra. Viszont a kedvenc kis rizsfőző edénykémet majdnem sikerült elrontanom. De szerencsére az sem sikerült. :)
Az történt ugyanis, hogy feltttem főni vöröslencsét. Az lett volna holnapi ebédem virslivel. De mivel párom valamikor felhívott, és elég hosszan csevegtünk, én elfeledkeztem a gázon (igazándiból kerámialapon) levő ebédkezdeményről. Mire letettük a telefont, már illatok voltak a lakásban. Ez mellesleg roppant meglepő, de egyáltalán nem volt égett szag. Egy idő után rájöttem, mi lehet ez az illat. Odarobogtam a tűzhelyhez, kikapcsoltam, lekaptam az edényt és kétségbeestem. Nem csak az ebéd ment kárba, hanem az edény is - gondoltam. Az edény alján jó sötét, száraz, kövület izzott.
Kb. negyed óra pihentetés után nekiálltam egy fa lapátkanállal kirobbantani a dolgot. Legnagyobb meglepetésemre sikerült. A cucc egy darabban kijött. Az edénynek kutya baja. A "lencsepüré" viszont elég kemény és törékeny lett. Ölni talán nem lehet vele, de alátétnek például nem lenne rossz. :)
03 szeptember, 2007
Van, hogy nem sikerül
Bejegyezte: AL dátum: 6:53 du.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése