Cukorfüggő írek

Ma újabb adag szórólappal gazdagítottam a környékbeli pubokat és kávézókat. Eljutottam egészen a Stephen's Green Shopping Centre-ig, ahol egészen véletlenül vettem magamnak egy felsőt. Na jó, nem volt egészen véletlen, be volt tervezve, hogy valamikor a közeljövőben beszerzek egy új rövidujjú irodai felsőt. Most jött el az alkalom. :)

Ma érdekes megfigyeléseket tettem az írek (legalábbis egy részük) táplálkozásai szokásaival kapcsolatban. Ebédet együtt ettünk egy páran a kantinban. Én éppen fahéjas-mandulás csirkét ettem párolt brokkolival. A köret oka kettős: a mandulás csirke fehér, csinosabb mellé valami színes köret, mint a krumpli vagy a rizs. A másik, hogy tegnap vettem egy fej csinos brokkolit, amit meg kell enni. Viszont a munkatársaim teljesen odavoltak, hogy milyen egészségesen étkezem, meg minden. Tény, hogy igyekszem figyelni, de azért nem éreztem olyan extra dolognak a zöldség köretet. Ők viszont rákérdeztek, hogy nem a szénhidrát bevitelemet akarom-e csökkenteni. Mondtam, hogy nem, és elmeséltem a két fenti okot. Ezzel megbékéltek.

Viszont elmondták, hogy ők igyekeznek visszafogni a kenyérfogyasztást, a szénhidrát tartalma miatt. Gondolom úgy gondolják, hogy az hízlal. Persze, a fehér kenyér, meg a sok kenyér igen. Viszont, amennyi csokit és hasonló cukros-zeíros nyalánkságot képesek elfogyasztani napközben, csak úgy minden további nélkül, az a napi két szelet kenyér nem számítana.

Most az utóbbi napokban minden nap hozott valaki egy doboz, vagy több zacskó csokit, bonboniert - ami igen gyorsan el is fogyott. A pénteki tea/kávé mellé fogyasztott negyed süti vagy egy csokiszelet, az rendben van. De ez a mértéktelen édességzabálás eléggé meglepett. Borzasztóan odavannak mindenért, amiben cukor van. A müzliből is a cukrozott példányokat szeretik.