Cangázás

Na, ma végre (már három-négy hete tervezzük) elmentünk cangázni egyet. Fogtunk egy illetve inkább két térképet (konkrétan a Google Earth-t és a Google Maps-t) és nekiálltunk útvonalat keresni magunknak.

Párom "szerencsére" a közelben talált is egy megfelelő méretűnek tűnő hegyet. Az útvonalhoz tartozó koordinátákat szépen betápláltuk a GPS-be, felszereltük magunkat hamival és innivalóval, aztán elindultunk.

A városban tekerve néha elég furcsán éreztem magam, nagyon rossz volt folyton az úttest bal oldalán haladni, és furcsa ívekben kanyarodni. Bicikliút elég sok van. De mint párom igen találóan megjegyezte: "Nem egészen azért, hogy védjék a biciklist. Inkább arra jó, hogy dugóban gyorsabban haladjon." Na, ennyire talán nem vészes a helyzet, én szívesebben mentem azokban a piros sávokban, mint az autósok sávjában. De tény, hogy minden kereszteződés előtt megszűnik, az autósok beleparkolhatnak, átmegy a buszmegállón és hasonlók. A még rosszabb talán az, hogy az ír kereszteződések egy jó része szinte teljesen átláthatatlan. Az egyenes néha hatalmas kanyarokkal együtt értendő, máskor kanyarodásnak jelzik az enyhe íveket is.

Amint kiértünk a városból, az út elkezdett emelkedni. Legalábbis nekem úgy tűnt, de ebben később párom is megerősített. Szép tájak mellett mentünk el, bár sokszor annyira magasan és sűrűn be volt nőve az út partja, hogy nem igazán láttuk. Valahol féluton megálltunk, és megettük a hamink egy részét. Aztán tovább mentünk. Később egy domb tetején megint megállunk és nagyot pihentünk. Onnét szép kilátás volt Dublinra. Sajnos két hatalmas gyárkéményen kívül mást nem tudtunk kivenni, ahhoz nem volt elég tiszta az idő. Aztán onnét visszafordultunk, rájöttünk, hogy nincs már időnk (nekem erőm se volt) tovább menni.

Első cangázásnak ez jó volt. Elfáradtam, fájnak az ülőgumóim és ismét rájöttem, hogy ha nem csinálok semmit, akkor bizony ellustulok. :)