Egy békés vasárnap

Reggel voltunk misén. Még tegnap este interneten kerestem templomot a közelben. Találtam is egyet, ami kb. negyed órára van tőlünk és 9-kor van mise. Gondoltam az pont jó is lesz nekünk. Oda is mentünk háromnegyed kilencre, de alig voltunk 4-5-en a templomban. Gyanús volt a dolog, de azért leültünk egy padba és vártunk. Gondoltuk a többség majd inkább a későbbi misére jön. De 9-kor nem jött pap sem, és többen sem lettünk.

Idővel azonban elkezdett egy néni sertepertélni az oltár környékén: mécseseket gyújtott, ezt-az elővett, rendezkedett. Vártuk, mi lesz, és persze reménykedtünk. Nem is hiába, fél 10-kor bevonult a kórus és két pap. Legalábbis nekem úgy tűnt. Elég jól megosztották maguk között a misét, minden rendben volt. Bár itt is az a rendszer, hogy papíron odaadják az olvasmányokat és az evangéliumot, az egész mise szövege nincs rajta szerencsére. Ők sem húzták el a dolgot, a mise kezdetétől számítva 3/4 órán belül kint voltunk a templomból.

Párom dolgozott, volt némi lemaradása, amit be kellett hoznia. Én meg olvasgattam és semmittettem. Az eredeti terv az volt, hogy majd elmegyünk vacsorázni. De erről abban a pillanatban mondtunk le, amikor kinéztünk az ablakon. Szerencsére volt a hűtőben husi, zöldbab és még bébirépa konzervünk is. Úgyhogy a husit bepakoltam a sütőbe, a zöldbabot és a répát megpároltam, otthon ettünk főtt kaját. Ez volt az első dublini főzésem, és még csak nem is lett rossz. :)